Linz-Kirchberg autóval, kerékpárral, trike-kal 32 km

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Linz-Kirchberg autóval, kerékpárral, trike-kal 32 km

Ismét korai indulást terveztünk, 7:15-kor már indultunk volna reggelizni, ha Gib telefonján nem figyeltek volna a bajsejtő sms-ek: a cég szerverszobája túlmelegedett. Újabb katasztrófahelyzet várt megoldásra, bebizonyosodott, hogy a túlsúly és az ezzel járó nyűg ellenére jó döntésnek bizonyult, hogy magával hozta a laptopot.

Nehezen, de sikerült orvosolni a problémát, így 2,5 órát csúsztunk a tervezetthez képest. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem svájci pontossággal lett volna megtervezve a napunk minden perce. Igen, svájci barátaink már nagyon vártak minket, ami egyben azt is jelentette, hogy ők előre megtervezték, hogy nekünk mikor hol kell majd lennünk, hogy az pontos összhangban legyen a saját napi teendőikkel. Tudtuk, hogy ez az elkövetkezendő napokban sem lesz majd másképp, hiszen szerdáig terveztünk együtt tekerni.

Minden porcikánkkal éreztük a tegnapi terhelést, és amit kezdetben egyből elvetettünk, az már egyre kecsegtetőbb ajánlatnak tűnt, hogy Dominik felvesz minket valahol út közben és nem kell letekernünk a Bregenz-Kirchberg 70 km-es táv egészét.

Érzelmes búcsút vettünk szeretett Astránktól, és a hotelhez közeli parkolóban kértük, hogy várjon meg minket.  A szállót egyébként csakis kizárólag Kelet-Európai vendégeknek tarthatták fent. Még a recepciós is magyar volt. Nem volt nehéz rátalálni a neten, ez volt a legolcsóbb hely Linzben, reggelivel 82€ helyett szerencsére csak 64-et fizettünk. Mai napig nem tudjuk, hogy minek köszönhettünk a diszkont árat, de nem kérdezősködtünk sokat fizetéskor, örültünk a szerencsénknek. Mászó felszerelést, egy napi szennyes ruhát és a kiöblített ételes dobozkat a kocsinkban hagytuk, és egy bérelt autóval indultunk tovább.      

Münchenben még mindig útépítések vannak és sikerült eltévednünk is, mivel autós GPS-t nem vittünk magunkkal, az emlékezetből autózás miatt újabb egy órát vesztettünk. Mire Bregenzbe ertünk már délután 4 óra volt, a tervezett 1 óra helyett. Az autóbérlős iroda ekkor már zárva volt, ezért a vasúti dolgozót kellett vadásznunk az 1-es vágány mellett. Az autót  leparkoltuk, a kulcsokat leadtuk a kettős ügynöknek, amikor is tudatolsult bennünk, hogy  elfelejtettünk tankolni bele. Márpedig ha nincs tele a tank, és az iroda dolgozójának kell megtankolnia, az bizony drága mulatság. A parkoló kapuja, ami automatikusan nyílt érkezéskor csak befelé volt ilyen engedelmes, a kijutáshoz már spéci érmét követelt amit amúgy nem lehet megvásárolni, akkor kapsz, ha a pályaudvaron dolgozol. Újabb egyeztetés után Gib elment tankolni, amíg én az összes általam ismert izomnyujtó gyakorlatot elvégeztem a parkolóban a felmálházott trike és a kétkerekű járgányunk között.

Harmadszorra is megírtuk az SMS-t Dominiknak, hogy most aztán végre elindultunk, pörgetheti a stopper órát. A plusz súly ellenére érezhetően könnyebb volt tekerni a trike-ot a vékonyabb gumikkal. Kategoriákkal javult a lomhasága. Sőt! Egy bizonyos tempó után a nagy súly miatt már repesztett, alig lehetett megálljt parancsolni neki a kifogastálan állapotú aszfalton. A 20 km/h-as sebességet minden nehézség nélkül megtekertem (míg összehasonlításként a szélesebb gumival a komfort zonám 16 km/h körül volt).

A kerékpárosok ennél jobb utakon még álmukban sem tekerhetnek! Mindenhol felfestett, biztonságos bringaút, előzékeny autósokkal, akik komolyan veszik az elsőbbség adási kötelezettségüket. Széles, védett bringaúton örom volt taposni a pedált. Csak ámultunk a számunkra luxos körülményeken, ilyet utoljára Koppenhágában tapasztaltunk, ahol azt hittük, hogy egy mesébe csöppentünk.

Bár néha az út murvás szakaszokra váltott, ennek ellenére örültünk annak, hogy bringaúton vagyunk és nem az autók közott kell cikázunk. Láttunk gyönyörű gólya nagyságú madarakat a mezőn élelem után kutatni. Szinte végig a Bódeni tó partján tekertünk, és nem tudtunk betelni a tájjal, és azzal a nyugalommal ami minket körbe vett. Annyira családbarát volt minden, hogy nálunk EU-s pénzekből nem építenek ilyen parkokat, játszótereket, mint amiket itt láttunk.

Dominik már nagyon izgult, hogy mi lesz a svájci pontosságú menetrenddel, nem kis csúszásban voltunk már ekkor. Ennek korrigálása érdekében a 32 km-nél egy fa mögül rohant ki elénk. Azért lelki szemeinkkel már mi is kerestük őt, fáradt végtagjainknak ennyi biciklizés pont elég volt első napra. Nem mertük hangosan kimondani egymásnak, de minketten tartottunk attól, hogy nem fogjuk bírni a tervezett km-eket.  

Útközben tartottunk egy technikai szünetet. Erre azért volt szülség, mert a háttérben folyamatosan ment az egyeztetés. Mint kiderült,  Dominik semmiképp sem akarta, hogy hamarabb érkezzünk meg, mint ahogy Conny elkészítené a vacsorát, ezért megálltunk Conny szüleinél, akik már családtagként üdvözöltek minket. Tavasszal én voltam a Dominik tanúja az eskövőjükön, a több éve tartó folyamatos látogatás meghozta gyümölcsét, családjuk és barátaik minket is befogadtak. Tényleg úgy éreztük magunkat, mintha hazatérnénk. Ők is örültek nekünk és szívesen láttak minket. Körbesétátluk a kertet, megcsodáltuk a veteményest és a takaros házat. Olyan rend és tisztaság volt mindenhol, amilyen harmoniát mi el sem tudnánk képzelni magunk körül.  Conny szülei egyszerű, de nagyszerű emberek. Az anyukája imád kertészkedni, de főállásban nyáron fagylaltot, télen sült gesztenyét árulnak. Ezzel a házi készítésű fagyijukkal kínáltak minket, ami mellé meleg teát kortyolgattunk (a többiek kávéztak). Ez igen jól esett, hiszen a levegő rohamosan kezdett hülni, és bár még nyár volt, de azért éreztük, hogy hegyek vesznek minket körül.

Mire megérkeztük Dominikékhoz már asztalon volt a vacsora. Még lefürdeni sem volt időnk. Conny az egyik kedvencemet, a kókusztejes-currys csirkét készítette el nekünk. Ott folytattuk a beszélgetsést, ahol legutóbb abba hagytuk. Már mindannyian izgatottan vártuk a az elkövetkezendő napokat és élményeket, ami mindannyiunk számára új dolog volt!

LEAVE A COMMENT

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.