A Duna forrásánál / Donauschinen – Hausen Im Tal 75 km

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

A Duna forrásánál / Donauschinen – Hausen Im Tal 75 km

Tulajdonképpen innen indult a tiszta kerékpáros túránk két és három keréken. Reggel hűvös volt, a sátrat beleheltük. A tábori zajokra emlékeztető zipzár huzogatás, zacskó csörgetés hamarabb felébresztett minket, mint a 8-ra beállított ébresztő. Meglepődtünk, de Dominikék előtt keltünk fel. Büszkék voltunk magunkra, menni fog ez. Valahogy számunkra ők voltak az etanolok. Imádnak túrázni, kirándulni, biciklizni, bármit csinálni, és mindezt úgy, mintha meg se kottyanna nekik. Valahol érthető, hegyek között születtek, és bármerre akarnak menni, bármit akarnak csinálni, azért meg kell dolgozniuk.

A reggeli mosakodáshoz való összekészülés nem volt egyszerű. Valamit mindig a sátorban felejtettem. Vagy a fogkefét, vagy a fogkrémet vagy a törülközőt vagy az arckrémet. Valami mindig kimaradt és azért a valamiért mindig vissza kellett menni, és ez legalább 3-4 fordulóba telt, mire mindennel végeztem. Akárhogyis vesszük, azért az ember hozzá szokik, hogy otthon a fürdőszobában minden ott van kéznél. És bár itt is rendesen bepakoltuk és minden egy helyen van, de mégsem egyértelmű. Aztán persze vízszerzés a kulacsokba, igen, azért is vissza kellett mennem.

Mondanom sem kell, hogy a kinzó izomláz mit sem enyhült, így még a hengerezést is belevettem a reggeli készülődésbe, mindez alatt Gib mindent összepakolt, felhálmázta a járgányainkat. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy én ebben mit sem segítettem, és napi teendőimbe mentálisan felírtam, hogy többet kell részt vennem ezekben a feladatokban.

Végül elindultunk, és ugyanazon az erdős részen hajtottunk keresztül, mint este, hogy beérjünk a városba. Pár kilométer volt csupán, és máris a mi szeretett Dunánk eredeténél voltunk. Hivatalosan innen ered a Duna. Gyakorlatilag kb 40 km-mel arrébb, de itt buggyan fel először. Ezt a felbuggyanó részt úgy kell elképzelni, mintha egy szökőkutat építettek volna szökőkút nélkül: egy elkerített részen kör alakban ott van a víz. Ez a Duna. Innen ered. Valóságban azért össze vissza hatódtunk, és irtó büszkék voltunk arra, hogy valahol ez a miénk, a mi kis Dunánk innen ered.

Macskakövezett utak, két tornyú sárga templom, az ablakokban a megunhatatlan piros muskátli. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Legszívesebben mindent lefényépeztünk volna, mindenhol megálltunk volna és mindent megcsodáltunk volna. Bántunk, hogy nincs nálunk egy GoPro és azt is, hogy így csak az emlékeinkben tudtuk megőrizni ezt a sok szépséget.

A város közepén egy étterem tereszán reggeliztünk. Az idő kezdett felmelegedni, mi pedig örömmel fogyasztottuk el a lekváros zsömlénket tükörtojással. Kávé helyett, mi teát ittunk, de amúgy mindenki ugyanazt kért.

A városnézéssel, fotózkodással, evéssel szépen elhúztuk az időt, már bőven 10 óra felé járt az idő, amikor ténylegesen elindultunk. A tervezett táv csak 75 km volt, de ekkor még nem szoktunk össze, nem tudtuk, hogy milyen gyarkan fogunk megállni, mikor ehetünk. Hamar rájöttünk, hogyha a svájci gépezeten múlik, akkor bizony nem eszünk, nem iszunk, nem fotózkodunk, és különben is semmilyen ürüggyel nem állunk meg. Már eleve nem a saját tempónkban haladtunk, hanem annál picit gyorsabban, de az pont arra volt elég, hogyha leszakadtunk, akkor ők ugyan bevártak minket, de rögtön indultunk is tovább, így gyakorlatilag mi sosem pihentünk. Így aztán minden útbaeső ládának rettentően örültünk, mert az azt jelentette, hogy végre pihenhetünk. Mindez persze azon múlt, hogy mennyire lassan vagy gyorsan találtuk meg a rejtéseket. Volt egy nanó a egy híd alatt, ami majdnem kifogott rajtunk. Végül a Dominik találta meg a sasszemével. A kitámasztott biciklire álltam fel, és még onnan magasabbra emeletek, hogy hozzá férjünk. Itt töltöttük a legtöbb időt, kb 25 percet.

Volt egy szakasz, ahol a Duna medre teljesen kiszáradt. Persze itt is kellett fotózkodnunk. Furcsa érzés volt látni, hogy az a Duna, ami Budapesten olyan szép széles, az ezen a szakaszon, amit bejártunk sokkal keskenyebb, vadregényesebb.

Szinte minden nap találkoztunk valamilyen különleges állattal utunk során. Igaz ezen a napon, pont nem olyat, ami hazájában honos, de azért megálltunk és megcsodáltuk. Egy kisebb vándorcirkusz rendezkedett be ezen a területen. Kint voltak az elefántok, gyakoroltak az artisták és építették a körhintát. Mindenki tette a dolgát.

Délelőtt folyamatosan a fekete felhők elől menekültünk. Már-már úgy tűnt, hogy mi nyerünk, amikor egy kicsit rákezdett az eső. Egy híd alatt vártuk, hogy jobbra forduljon az idő, mert senki nem akarodzottt az esőruházatban tekerni.

Míg nem délután feladtuk a harcot, és beöltöztünk. Ekkor teszteltem először a Bike Suit-ot. Egyenlőre vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Először is még az S-es méret is nagy rám, derékban épphogy össze tudom úgy húzni, hogy ne essen le rólam, de ennek ellenére mindenhol bő. Mivel fekszem a trikeon, ezért egyrészt nem szellőzik rendeltetésszerűen hátulról, másrészt gyűjti a vizet a mellkasomon. Ugyanakkor meg nem volt elég hűvös, ezért izzadtam belülről. Miután sikerült jól beállitani a bokámon a pántot, utána már rendesen védte a cipőmet és az nem ázott be. Ez mondjuk nagyon tetszett benne. Majd még teszteljük esős időben, ha hidegebbre fordul az idő.

A sok aszfalt mentes úton arra lettem figyelmes, hogy kattogó hang jön a pedálból, és mintha nehezebb lenne tekerni. Mindent hoztunk csak olyan kenőanyagot nem, amivel ezen tudnánk segíteni. Gib is hallotta, de ahogy átvette a vezetést megszűnt ez a hang. Már azon is gondolkoztam, hogy lehet, hogy ahogy fáradok, úgy egyre inkább más szögben más terheléssel tekerem a pedált, és ez a probléma gyökere? Ekkor még nem jöttünk rá.  

Viszonylag korán, nettó 5 órás tekerés után érkeztünk meg a következő kempingbe. Hatalmas területen kb 5-6 sátor volt. Egy szimpatikus, hatalmas fűzfa alatt vertük fel a sátrunkat. Ekkor derült ki, hogy a felső részén egy részen el van szakadva. Szerencsére a kemping személyzet segített nekünk és ducktape-el korrigáltuk ezt a problémát. A fürdőszoba tisztaságára itt sem lehetett panaszom. Igaz a vizesblokk éremmel működött, de itt simán sikerült mindent beindítanom, és a tisztálkodás után bőven maradt időm átmelegedni és élvezni a forró vizet, amit celsius pontossággal tudtam beállítani. Hihetetlen, hogy egy melegvizes tusolás mi mindenre képes, más szemmel látja utána az ember a világot. Belőlem ott és akkor pont a fáradtságot hozta ki. De mivel nem sokat ettünk egész nap (leszámítva 1-2 müzli szeletet és almát), ezért az éhség győzött és már alig vártam, hogy megtöltsük bendőnket. Az ételválasztás mindig nehéz téma, mert egyrészt a mi német tudásunk elég hiányos, másrészt a svájci barátaink sincsennek tisztában minden étel angol jelentésével, így az étel rendelés mindig activity-zéssel telik. A közeli étteremben én sertéspörköltet kértem röstivel (galuska) és párolt zöldséggel, míg Gib borsos steaket evett sültkrumplival. Magam is meglepődtem, hogy a hatalmas tál ételt egyből begyűrtem, és még a sültkrumpliból is csipegettem, mert Gib lassabban evett, mint én. Hiába, tekertünk egész nap, kellett az energia. Kívételesen itt pont volt internet, amihez egy rögtönzött “Haben Sie Internet? Was ist das Passwort?” után indulhatott a függősködés. Bár mindannyian azt valljuk magunkról, hogy tudunk internet nélkül élni, de igazából egyikünk sem mond le róla önként, csak akkor ha rá vagyunk kényszerítve. Az újonnan felfedezett IPhone-osok körében igen népszerű air dropon keresztül gyorsan fotókat cseréltünk. Mi eddig nem ismertük az iOS-nek ezt a funkcióját, de sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint 5 képenként emailbe csatolni a több megás file-okat.

Este felmerült bennünk, hogy jó lenne kártyázni és közben dumálni, de nem volt olyan fedett rész, ahova nyugodtan behúzodhattunk volna az eső elől.

Lefekvéskor még aggódtunk, hogy vajon beázik-e a sátor, vagy fog-e esni még reggel is, de ezen a problámán kb olyan hamar túljutottunk, mint amilyen hamar a párnára lehajtottuk a fejünket.

LEAVE A COMMENT

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.