Megoldódik a pedál mizéria / Hausem Im Tal – Riedlingen 60 km

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Megoldódik a pedál mizéria / Hausem Im Tal – Riedlingen 60 km

Reggel még csepergett az eső, ezért tudtuk, hogy nem sok jóra számíthatunk. Vizesen pakoltuk el a sátrat és szedtük össze magunkat. Gib indulás előtt újból megvizsgálta a trike-ot, de nem talált benne semmi hibát.

Felmerült annak a lehetősége, hogy csak a következő városban állunk meg a péknél, de mi, a kis éhenkórászak leadtuk a voksunkat, hogy együnk azonnal. Különben is, kinek lett volna kedve esőben, éhes gyomorral tekerni? Egy kis boltból beszereztünk mindent, ami kellett nekünk: narancslé, felvágott, zsömle. Vettünk banánt is, mert az mindig jól jön. Később figyeltük a falvakat, amik mellett elhaladtunk és bizony 30 km-en belül nem találtunk volna pékséget/boltot.

Kb az első 10 km után elkezdett kattogni a pedál, egyre hangosabban zakatolt. Gib ekkor fejtette meg a jelenség okát, én pedig azon aggódtam, hogy hogyan fogjuk befejezni az előttünk álló egy hetet. A Dechatlonos RockRider szenvedett a súlyok alatt, az ülése iszonyú kényelmetlen volt, Gib minden nap panaszkodott rá. És bár a trike is rendesen meg volt pakolva, és akkor még a pedállal is gondok voltak. Sokmindenre fel voltunk készülve, de erre nem. Már bántunk, hogy nem cseréltük le az aluminim pedálra, ami könnyebb és hatékonyabb is lett volna.

Bár ezen a napon sem mentünk vészesen sokat, mégis nagyon sok volt a felfelé, és megint sokat kellett menni földúton. Gib ezen a napon hagyott teljesen magamra a felfeléken. Kezdetben azzal indokolta, hogy csúszik az út, és nem tud biztonságosan megkapaszkodni, de szerintem már neki sem volt ereje ahhoz, hogy besegítsen. Igazából azon csodálkoztam, hogy eddig tudott segíteni. Ez nagyban hozzá járult ahhoz, hogy a rekus izmaim gyorsan fejlődtek.

Nem sokkal dél után egy nagyobb városon keresztül haladtunk át. Gyönyörű hatalmas vár a jobb oldalon csalogatott minket. Azt gondoltuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak ezt a kitérőt, amikor egyszer csak egy kerékpárboltot fedeztünk fel. Svájci barátaink váltig állították, hogy nem lesz nyitva, biztos, hogy ebédszünetet tartanak, mert ez nálunk így megy. Bár valóban nem akaródzott nekik ebédidőben neki állni a 10 perces középtengely cserének, de látták, hogy hamarabb szabadulnak tőlünk, hogyha ezen túl esünk. Hátragurultunk a felmálházott trike-kal, kényeztettünk egy barátságos dalmatát, és hipp hopp már végeztek is a szervízzel. Az alkatrész 30 EUR-ba került, a munkadíj, amit Gib is meg tudott volna oldani, ha lett volna hozzá szerszáma 15 EUR volt. Igazából olcsóbban megúsztuk, mint azt reméltük.

Egy Lidl-ben álltunk meg ebédelni, ahol egy pizzás tésztát kértünk. Kellett az energia, mert nem voltunk a toppon, a sok felfelé elvitte az erőnket. Nem hittük volna, hogy a Duna menti szakaszon ennyi szintet kell majd másznunk. Lelkileg nem erre készültünk, és még nem voltunk elég edzettek ehhez. Taktikát váltottunk, és sokszor 50 méterre is lemaradoztunk a Conny és a Dominik miatt. Azt reméltük, hogy így talán visszavesznek a tempóból és pihenhetünk egy kicsit. Örültünk a társaságuknak, mert így mindig volt valakivel dumálni. Megnyugtató volt, hogy a kanyar után mindig vár valaki, könnyebb volt a tekerés, hogy mindig csak az ő hátukat láttuk, az volt a cél, és nem egy távoli pont, valahol 30-40 km-mel odébb. Sokkal könnyebb érzés volt barátok közt tekerni, még akkor is, hogyha kicsit gyorsabb volt az átlag tempójuk, mint a mi konfort zónánk. Ugyanakkor sokat tanultunk tőlük, hogy hogyan osszuk be az időnket, és hogyan alakítsuk a napi rutinunkat.

 

Az utolsó 10 km-en egy hazafelé tartó birkanyájba botlottunk. Elfoglalták az egész bringa utat. A juhász egy Suzukiban ülve ment elől, a pásztorkutya pedig folyamatosan terelte a nyájat előre. Nem hagyott elbóklászni egy báránykát sem. Rengeteget olvastam ezekről a kutyákról, és mindig fantasztikus dolognak tartottam a képességüket, de test közelben csak most láttam ilyet először. Hihetetlen volt látni, hogy egy kisebb termetű kutya hogyan tud uralni több száz másik állatot. Fáradhatatlanul rohant fel s alá, nyelve lógott, de lelkesedése mit sem csökkent. Büszkén utasította rendre azt, aki nem tartotta be a szabályokat.

Nem sokkal a kemping előtt ahogy haladtunk a duna menti töltésen, az út bal oldalán, az erdő szélén három őzikét pillantottunk meg. Nem zavartatták magukat, ott legelésztek tőlünk alig 100 méterre. Az ilyen élményekért érdemes kimozdulni otthonról.

Nagyon hamar megérkeztünk a kempingbe. Bőven volt időnk sátrat verni, ruhákat teregetni. Úgy tűnt, hogy egy családi vállalkozás üzemelteti ezt a helyet. Több tenisz pályájuk is volt: szabadtéri és fedett is. Hatalmas zöld pázsiton voltak asztalok és padok. Annyira idilli volt a táj, hogy nekem kedvem támadt a hengerezés mellett egy kis hátizomerősítéshez is. A fekvőbringán az ember felsőteste teljesen eltunyul, emiatt érdemes egyéb edzéseket is végezni. Még jó, hogy volt nálunk polifoam. 4db.

Sima utcai öltözetben indultunk vissza a városba vacsorát vadászni. A város nagyon hangulatos volt, viszont ismét lógott az eső lába, de bíztunk benne, hogy megússzuk. Végül találtunk egy szimpatikus éttermet, ahol finom vacsorát reméltünk, és biztos ami biztos, bevittük az üléseket, nehogy elázzanak.

Hűvös volt és végül az eső is eleredt, de az édesszájú banda 3 tagja megkívánta a fagylaltot, én pedig egy forró almás pitét rendeltem egy útbaeső cukrászdában. Mire végeztünk szemerkélő esőben terkertünk vissza a kempingbe. Minket annyira lefárasztott ez a nap, hogy az sem zavart minket, hogy a szokásosnál korábban térünk nyugovóta. Conny és a Dominik meglepődve tértek vissza. Hoztak nekünk Jégert, azt hitték, hogy még dumálunk egy kicsit, mi pedig ekkor már bebábozódtunk a hálózsákjainkba. Gyorsan hörpintettünk egy kortyot gyomorfertőtlenítés céljából a kis jégeres üvegből és már aludtunk is. Természetesen egész éjjel esett az eső, amikor meg elállt, akkor a bokrokról csöpögött tovább a sátor tetejére.

LEAVE A COMMENT

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.