Strandra beszökős-végre roamingolós-vizitelepes / Ulm – Donauwörth 95 km

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Strandra beszökős-végre roamingolós-vizitelepes / Ulm – Donauwörth 95 km

A ruhák, amiket este a WC előtti helységben szárítottunk, azok a sátorbontás alatt tovább száradtak a napon. Összeszedelődzköttünk és indultunk reggelizni a pékhez. A szokásosnál szótlanabb volt mindenki, éreztük, hogy közeledik a búcsú pillanata. Connynak és Dominiknak el kellett érniük a 10 órás vonatot hazafelé, és mi sem akartunk túl későn indulni, hiszen napi 100 km-es átlagokat számoltunk ahhoz, hogy vasárnap estére Linzbe érjünk. Ahhoz képest terveztük a napi 100km-t, hogy korábban a közelébe sem értünk ennek a távnak. De fontos a határozottság.

Elurakoldott rajtunk a pánik, hogy tolmácsok és térkép nélkül elveszünk majd, ezért egy gyors céges telefonálás után sikerült elintéznünk, hogy Gib telefonján bekapcsolják az 1 hetes EU internet roaming szolgáltatást. Eszünkbe juthatott volna hamrabb is, de hát a szükség nagy úr!

Esetlenül indultunk neki a mai napnak, nem voltak meg az iram bringásaink, próbáltuk megtalálni a saját tempónkat. Viszont a nap végre kisütött! Nem is tudtuk, hogy mibe legyünk, hogyan kennjünk magunkat! Még nem kell, még ráérünk, majd megállunk, hopp már szarrá égtünk!

Nem panaszkodhattunk, mert szinte semmi emelkedő nem volt a mai távban, viszont sokat kellett terepen zakatolnunk. Ennek ellenére nagyon jól bírtuk, izgatottak voltunk, hogy hogyan bírkozunk meg egyedül a napi teendőkkel.

Délelőtt esedékessé vált, hogy valami kultúrált női mosdót keressünk, ahol adottak a higéniai feltételek. Az egyik kempinget jelző táblánál így akadtunk rá egy strandra. Az árak ki voltak írva, sőt még fürdőző vendégeket is láttunk, de a pénztárban egy árva lélek sem ült. Egy öttagú család férfi tagja is ott szerencsétlenkedett, amikor arra lettem figyelmes, hogy a gyerekei ki-be mászkálnak mindenféle kártya nélkül. Én is így tettem, és egy “belépni tilos” táblánál eltoltam a mágneses kaput és már bent is voltam a strandon. Az apuka megértően biccentett, valószínűleg a felesége is hasonló céllal kereste fel a létesítményt. Természetesen itt is akkora volt a tisztaság, hogy a földről lehetett volna enni. Kifelé menet sem találkoztam a jegyszedővel, így Gibet is beküldtem, hogy ő meg szerezzen vizet, elvégre ki tudja mikor jutunk ilyen lehetőséghez legközelebb.

Az ebédet a Lidlből szereztük be: zsömle-kolbász-paprika kombóban. Általában annyit vettünk hogy 2x is étkezhessünk belőle vacsoráig. Mellette persze ment a nassolás is, de ezt már gondosan az oldalsó szerelőtáskából adagoltuk menet közben!

Itt álltunk meg először dumálni azzal a svájci bringással, akivel már napok óta “kergetjük” egymást. Persze ő könnyebben felismert minket, hiszen a trike-om jobban kilóg a sorból, mint mondjuk egy eygedül bringázó svájci megjelenése. Elmondta, hogy már tavaly lenyomta a Linz-Bécs szakaszt, most ő is a Duna eredetétől teker Linzig.

A mai nap állati hőse a mókus volt. Gyönyörű vörös szőrű egyed volt, és szinte karnyújtásnyira tőlünk ugrált a fán. Mondanom sem kell, hogy a trike-ról azonnal megpillantottam! Megálltunk, de olyan gyorsan szökkent ide oda, hogy nem volt lehetőségünk lencsevégre kapni.

Mielőtt megérkeztünk volna a városba, az Airbus Helicopters gyáránál/fejlesztőüzeménél találtuk magunkat. Itt kicsit elbizonytalanodtunk, hogy hol is vagyunk, jó irányba haladunk-e. Végül kiderült, hogy NEM, de nem okozott gondot, és a legrövidebb úton, egy nagyobb dombon keresztül megérkeznünk a célállomásunkra.

Délután meg is érkeztünk a kiszemelt kempingbe, egy újabb családias vizitelep volt, közvetlenül a folyó mellett vertünk sátrat, ahonnan a falu templomára nyilt kilátásunk. Imádtam! Ilyennek képzeltem egy romantikus kempingezést. Az automatából jéghideg vizzel higított almalevet vettünk bolti áron, és máris sokkal frissebbnek éreztük magunkat.

 

Lefürödtünk, kiakasztottunk száradni, levegőzni egy két ruhadarabot, majd csomagjainkat hátra hagyva elidnultunk felfedezni a várost. Egy gyors geocaching is belefért, ami szinte útba esett. Ez a város is irtó romantikus volt, széles macskaköves utcák, szinesebbnél szinesebb házikók, az elmaradhatatlan muskátli az ablakban, régi típusú utcai lámpák! Egy pörgős olasz étterembe vacsoráztunk. Nem hittük el, de volt wifijük és még műkődött is! Tipikus Murphy, most hogy van roamingunk már minden étteremben van wifi! Na se baj, azért rettentően élveztük, hogy tudunk függősködni.

LEAVE A COMMENT

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.