Új erőre kapva / Kelheim – Straubing 85 km

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Új erőre kapva / Kelheim – Straubing 85 km

Annyira fáradtak voltunk előző este, hogy elfelejtettünk ébresztőt állítani. Egy gyors hajmosás után 8 óra után nem sokkal érkeztünk meg a reggelihez, ami benne volt a szállásárában. Nagyon kedvesen elbeszélgettek velünk a tulajdonosok, szívesen maradtunk volna még náluk, de nekik is dolguk volt, és nekünk is ideje volt elindulnunk.

Ez a 85 km egy viszonylag könnyűnek mondható szakasz volt, a tegnapi megpróbáltatások után már meg sem éreztük az emelkedőket. Valahogy átestünk a holtponton és csak a faltuk a kilómétereket. Amilyen könnyű és sík volt a terep, annyira egyhangú is volt egyben. Már kimondottan sajnáltuk, hogy tegnap nem volt erőnk megállni és lefotózni, ahogy a babot termesztik. Mint a mesében, olyan magasra nőtt, és csakúgy öntötte magából a párát. Fogalmunk sincs, hogy hogyan oldják meg az öntözését, de legalább 5 fokkal hűvösebbnek érződött ott a levegő.

Ebédre még azt ettük, ami tegnapról megmaradt (zsemle és kolbász a változatosság kedvéért), így most ezzel sem húztuk az időt, hogy bevásárolnánk. Így történt meg az, hogy most először fogyott el a vizünk, így kapva kaptunk az alkalmom, amikor megláttunk egy templom melletti házban beszélgető nőket. A nő kedves volt, és rögtön elvitte, megtöltötte nekünk a kulacsainkat. Hiába próbálunk figyelni arra, hogy mindig pótoljuk a folyadékmennyiséget, ebben a melegben a fejenkénti 3 liter is kevésnek bizonyult.

Annyira meleg volt, hogy Gib bemerészkedett lábszárig a Dunába. Kellemesen hűvös volt, és kristálytiszta volt! Legszívesebben csobbantunk volna egy nagyot, de pont nem olyan szakaszon voltunk, ahol ezt megtehettük volna. Helyette az út melletti szobrokat és épületeket csodáltuk!

Mindig volt valami izgalmas, amiben gyönyörködhettünk.

Egy akropoliszra emlékeztető építmény a hegytetőn, egy oroszlán az út jobb oldalán, egy törzsből kilógó láb.

Ismét megálltunk ládázni, egy mentőöv dobozába volt rejtve a geocache, ami a darazsaknak is nagyon tetszett, és befészkeltük magukat oda. Én ezt későn vettem észre, ezért ahogy benyúltam a ládáért, az egyik kapva kapott az alkalmon, és belémdöfte a fullánkját. Reméltem, hogy az allergiám csak a trópusi vérszívókra terjedt ki, és nem fog bedagadni majd tőle a karom. Minden jel arra mutatott, hogy megúszom.

Straubing rögtön magával ragadott minket. Ismét macskaköves utca, aranyozott műemlékek, pazar templomtorony és az elmaradhatatlan színes házak. Már alig vártuk, hogy lepakoljunk a kempingbe és felfedezhessük a várost. Háromszor végig jártuk a főutcát, mire egy nagyon pörgős olasz étterem mellett adtuk le voksunkat. Igaz itt nem volt wifi, de nem is bántuk, örültünk, hogy végre pihenhetünk.

 

 

 

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.