Az első defektünk a trikekal / Straubing – Passau 100 km

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Az első defektünk a trikekal / Straubing – Passau 100 km

Ma volt az első nap, hogy annyira felmelegedett az idő, hogy nem kellett plusz réget a reggeli induláshoz. Ebből sejtettük, hogy ma is egész nap tűzni fog majd a nap, ezért jó előre bekentünk magunkat naptejjel.

Első utunk az Aldihoz vezetett, ahol bevásároltunk reggelire és ebédre is, biztos, ami biztos alapon. Megvártuk, míg a tegnap kiszemelt Benetton bolt is kinyit, de hiába volt itt is hatalmas árengedmény, mellényük egyáltalán nem volt, főleg nem olyan, amilyet én szerettem volna, így végre neki kezdhettünk a napi 100-asunknak.

Nem sokkal indulásunk után, a zebrától nem messze a földön egy zselés-üléspárnán akadt meg a szemünk. Gib folyamatosan panaszkodott, hogy az én Dechatlonos bringám ülését nem az ő fenekére tervezték. Tényleg nagyon szenvedett szegény emaitt, úgyhogy nagyon megörültünk ennek az ajándéknak. Ha mondjuk a túra első napján találtuk volna, az lett volna a tuti. Próbáltam bevonzani neki egy napszemüveget is, mert az övének az orrpántja letört róla, és használhatatlanná vált, annyira nyomta az orrát a megmaradt fém szerkezet. Valahogy az égiek félreértelmezték a kérésünket, mert utána egy mellkaspánttal ajándékoztak meg minket!

A táj ma sem volt túl változatos: kukoricatábla kukoricatáblát követett, ami azt jelenti hogy ugyan aszfalton tekertünk, de gyakorlatilag végig a tűző napon. Kezdett felforrni az agyvizünk, és egy bányatónál meg is álltunk volna lubickolni, hogyha nem kellett volna tempóznunk a kempingbe. Kicsit sajnáltuk, hogy ilyen rohanósra sikeredett a vége, de tartanunk kellett magunkat a napi kitűzött célokhoz, ha nem akartunk utolsó nap vonatozni.

Sokáig nem értettem, hogy mitől zsibbad a jobb karom! Minden nap szedtem a vitaminjaimat, külön figyeltem, hogy elegendő magnéziumot vegyünk be. Még izotóniás ital is volt nálunk, amire nagy szükségünk volt, mert sokad izzadtunk. Ahogy felhúztam a karomon a polót, ekkor vettem észre, hogy a csuklóm kétszerésére van dagadva, és nem érem át két ujjal. Az allergiám újra kijött, általánosan mindenre, ami csíp-szúr-harap.

Egy bevásárlóközpontból szereztünk vizet, ahol beszélgetésbe egyeledtünk a helyiekkel. Biztosítottak minket arról, hogy a táj javulni fog. Ezt tudtuk volna díjjazni, mert semmi kedvünk nem volt tovább menni ebben a forróságban. Legalább 35 fok lehetett és árnyékot csak nagyon ritkán találtunk.

 

Az egyik földúton akkorát szisszent a bal első kerekem, hogy rögtön kiszállt belőle a levegő, ha akartam volna sem tudtam volna tovább menni. Félre álltunk, kitámasztottuk a kerék helyét és Gib neki állt defektet javítani. Gyorsan diagnosztizálta a probléma okát: felütötte a felnit a kerék. Egész útunk során, az elejétől a végig egy fekvőbringással sem találkoztunk, de akkor amikor nagyban szereltünk, akkor elzúzott mellettünk egy trike. Akárhogy tempóztunk utána, már nem értük útol és így beszélni sem tudtunk vele.

Végül egy szabad strandon nem bírtuk tovább és megálltunk egy hűsítő almalére. Már nagyon kellett az utánpótlás, mert teljesen kitikkadtunk a melegtől.

Passau az egyik legszebb város, amivel találkoztunk, Ulmmal és Straubinggal versenyzik a dobogóért, de valahogy a dimbes-dombos emlekedőivel nem lopta be magát elsőre a szívünkbe. A bicikli utat sem tudtuk végig követni a kempingig és baromira elfáradtunk a végére.

Elég későn, 6 körül érkeztünk meg. Lévén szombatnak gondoskodnunk kellett a vasárnapi kajánkról is. Így Gib gyorsan lepakolt a kerékpárról és lóhalálába vágtatott bevásárolni. A súlyos csomagok nélkül sután ülte meg a kerékpárt, mint aki először biciklizik, úgy dőlöngélt jobrra-balra.

Nagyvonalúan felajánlottam, hogy addig én felállítom a sátrat. Már sokszor láttam, hogy csinálja, és többször aszisztáltam, de elsőre egyedül még sem volt olyan triviális a felállítása. Mellettem egy 65 év körüli nő volt, aki rögtön elkezdett mesélni, hogy mit nézzünk meg a városban, és hogy mennyire élvezi minden évben ezeket a 2-3 hetes túrákat, amiket a 10 évvel idősebb barátnőjével csinálnak!!! Nem semmi! Másik szomszédunk egy fiatal házaspár volt egy kisbabával. Hihetetlen, hogy így bevállalták az utazást. A baba roppant kiegyensúlyozottnak és boldognak tűnt, nem panaszkodhattunk rá, mert hangját sem hallottuk.

Nem volt már erőnk kimenni a városba, ezért a kemping büféjéből rendeltünk vacsorát. Leláncoltuk a bicikliket, és a gyönyörű teliholdas éjszakán sétáltunk még egyet a folyóparton.

 

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.