Frissen és üdén a túra utolsó napja /Passau – Linz 95 km

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Frissen és üdén a túra utolsó napja /Passau – Linz 95 km

Frissen és üdén ébredtünk, 8:30-ra már megreggelizve, bringákat megpakolva vágtunk neki az utolsó szakasznak. Fáradtságnak semmi jele nem volt, egyedül a tempónk nem volt 100%-os. Hiába tekertünk sebesen, valahogy lasabbnak éreztük a haladásunkat, mint általában.

Az út mentén kishableányos szobrokat láttunk mindenhol. Illetve az összes kertben gyerekváró gólyás mütyürökkel diszítették a szárítókat. Nagyon cukik voltak, de nem értettük, hogy mi ez a nagy babaváró project a falu tagjaitól.

Most sokkal felkészültebbek voltunk, tudtuk, hogy ezen a szakaszon egy vagy több helyen is kompos segítséget kell igénybe vennünk, attól függően, hogy melyik oldalt választjuk. Sokan a Duna déli oldalán tekertek, mert akkor csak egyet kellett kompozniuk. Az északit viszont sokkal vadregényesebbnek mondják, ezért a helyiek tanácsát megfogadva mi emelett döntöttünk.

Faltuk a kilómétereket és fél 12-kor értünk az első komphoz. Telefonon adtunk a kapitány tudtára, hogy megérkeztünk és az északi oldalon szeretnénk utunkat folytatni. Nem tellett 10 percrbe sem és már meg is érkezett értünk. Ez egy családi vállalkozás volt, az apuka mindkét gyermeke nagyon élvezte, hogy együtt lehetnek. A kisfiú nem lehetett több 11-nél, de úgy elkormányozta a kis kompot, hogy csak néztünk. A 8 év körüli szöszi kislány pedig népdalokkal szórakoztatott minket. Nagyon rendes volt a fickó, mert segített feltolni a trike-ot a hajóra. Nagyon megkönnyeböltünk, hogy mindenféle nehézség nelkül fel tudtuk pakolni.

A Duna mentén oszlopokon mindenféle a folyóban előforduló halakat ábrázoló képek voltak kirakva leírással. Hihetetlen a Duna élővilága. Nagyon tetszett nekünk, legszívesebben mindent lencse végre kaptuk volna, hogy még többet tanulhassunk a mi kis Dunánkról. A másik meglepő dolog, amit észrevettünk a túránk során az az volt, hogy mennyire szabályozzák a Duna víz állását. Egy cm-rel sem tér el az optimálistól. Ha túl sok lenne a viz, akkor tovább engedik, egyébként pedig az nem szenved vízhiányban, aki legfelül van, de neki a áradástól sem kell tartania.

Volt egy rész ahol rengetegen pecáztak, aztán pedig egy nyaralóövezet következett. Itt csak irigykendi tudtunk, mert ki ne lakna szívesen egy ilyen gyönyrű helyen? Sajnáltuk, hogy nem maradhattunk még egy éjszakát, szívesen kempingeztünk volna itt a Dunaparton.

Gyorsan megebédeltünk egy árnyékosabb helyen. Mondanom sem kell, hogy ma volt a legmelegebb napunk. A hőmérséklet elérte a 35 fokot. Éppen ezért nem tudtuk megállni, hogy egy kietlen részen ne csobbanjunk a Dunában. Először nagyon hidegnek tűnt, de pár másodperc után már frissítőleg hatott.

Készen álltunk akövetkező kompos szakaszra. Itt sem kellett sokat várnunk!

Az utolsó 30 km-en ismét a kukoricatábláké volt a főszerep, ami annyit jelentett, hogy megint semmi árnyék nem jutott nekünk. Falukat szeltünk át és az autóút mellett haladtunk a tűzőnapon. A végére teljesen kimerültünk, de még így is délután 5-re értünk Linzbe.

Legjobban a Parkoló – Wifi tábla tetszett nekünk. Vajon hány autós választhatja ezt a parklót azt remélve, hogy majd itt lesz wifi? Egy biztos, Németország nem arról volt híres, hogy szereti megosztani az internet hozzáférést.

Nagyon megörültünk szeretett kis Opelünknek. Pikk-pakk átöltöztünk (muszáj volt, annyira megizzadtunk), villámgyorsan bepakoltunk és már száguldottunk is haza a behűtött autóban. Nem sokkal 11 után értünk haza baromi fáradtan, de teli szebbnél szebb emlékekkel.

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.