3 nap tekerés a Nászutas Földkerülőkkel

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

3 nap tekerés a Nászutas Földkerülőkkel

Gib már a kezdetek óta, én csak kb 1 éve kattantam rá a Zita és Árpi (360fok bringa) kalandjaira. Mivel már e-book formátumban is elérhetővé tették az útinaplójukat, ezért minden szabad percemben az ő élményeikkel szórakoztatom magam, és sokszor Gibet is – ilyenkor hangosan felolvasok neki egy-egy izgalmas részt, és együtt mosolygunk a velük megtörtént eseményeken. Mint minden könyvnél, ilyenkor szinte mi is a történetük részesévé válunk, velük együtt izgulunk azon, hogy mit hoz a következő kanyar.

Amikor megtudtuk a hazatérésük pontos dátumát, és értesültünk a lehetőségről, hogy velük tekerhetünk a határtól egészen a Hősök teréig, akkor biztosak voltunk benne, hogy ott a helyünk ezen az eseményen. Mint a gyerekek, olyan izgatottak voltunk, és számoltuk vissza a napokat, hogy mikor találkozhatunk végre kedvenc könyvünk főhőseivel.

Csütörtök

Logisztikailag is sikerült megoldanunk az utazást. Vonattal macera lett volna a trike szállítása – illetve az akkori menekült helyzet miatt kétes volt a vonat indulása és a Keletibe való bejutás is. Így aztán kocsival szállítottuk a járgányokat, és apukám vezette haza az üres kocsit.

Leírhatatlan az az élmény, ahogy közeledtünk a soproni ifjúsági szálló felé, és megpillantottuk Zitát és Árpit. “Jaj de jó, hogy látunk titeket” és egy gyors bemutatkozás után az első kérdésünk az volt, hogy “hol vannak a bringák?!” A nászutasok után a mindent látott és megélt rekukra voltunk kiváncsiak. Ahhoz képest, hogy mi mindenen mentek keresztül meglepően jó állapotban találtuk őket. Persze megkoptak itt-ott, egy kis fényezés és karbantartásra szorultak, de amúgy teljesen rendben voltak. Tényleg egy örökéletű darabról van szó.

Azt amit eddig csak fotókon láttunk, most megelevenedett előttünk. Lenyűgözött minket az a közvetlenség, amivel minket is fogadtak. Mintha csak ezer éves barátok lettünk volna, és most újra egybefonódott volna az utunk.

Gyors vacsora után körbeültük a szállás előtti faasztalt és padokat. Házi süteménnyel és sörrel kínáltak bennünket, és már indult is a sztorizgatás. Mi csak úgy csüngtünk minden szavukon, és szívtuk magunkba az élményeket. A blog olvasásánál már csak élőben jobb hallgatni őket. Amin ők ketten keresztülmentek az valóban nem semmi. Szerintem még ők sem fogták fel, hogy mit hajtottak végre.

Alig bírtunk elaludni este, annyira izgatottak voltunk a sok élménytől. Az eső eleredt, így már könnyebben elszenderedtünk a faházakban.

 

IMG_1919

Péntek

Mire felkeltünk az eső is elállt, csak még hűvös volt az idő. Kellett a kabát. Korai reggelire a közösből kaptunk finomabbnál finomabb falatokat, amiért ezúton is köszönet Zita mamájának és Árpi szüleinek. A kerti paradicsomtól kezdve a sült húson át a felvágottig volt mindenféle a terülj terülj asztalkán. Árpi még gyorsan javította a biciklije első kerekét, és nem sokkal 9 után már útnak is indultunk. Minden a terv szerint haladt. Ekkor még csak 8-an voltunk kísérők, ami nagyon családiassá tette a hangulatot. Itt még volt idő tekerés közben élményeket cserélni, és még jobban megismerni egymást. Időközben folyamatosan ment az egyeztetés és a nyomkövetés telefonon és a weben keresztül, egyre többen csatlakoztak hozzánk, kilóméterről kilóméterre nőtt a létszám. Mi büszkén osztogattuk az előre kinyomtatott és laminált 360fok bringa logókat, amiket rajtszámként vagy zászlóként lehetett a bringákra tűzni, így egységesítettük a csapatot.

Nem panaszkodhattunk, mert fokozatosan melegedett az idő, minden tökéletesen adott volt a kerékpározáshoz. Furcsa volt azt látni a visszapillantótükörben vagy éppen előttünk, amit előtte hónapokon át egy weboldalon néztünk.

A tervezett megállóhelyen zárva találtuk azt a vendéglőt, ahol ebédelni szerettünk volna, így egy bolt mellett álltunk meg pihenni. Még az eladók is tisztában voltak azzal, hogy kikkel utazunk, ők is szívélyesen üdvözölték Zitáékat. Ekkor már csatlakozott hozzánk egy másik trike-os is, aki folyamatosan dokumentálta az utat: fotózott és videózott minket. Nagyon full-os trike-ja volt, szerintem még Jayoe is megirigyelné. Azért valljuk be, az eső/nap védő tető és az elektromos rásegítés nem egy hátrány!

IMG_1926A 100 km-es Sopron-Pápa szakaszon ért minket a kerek kilóméter forduló, így Egyházaskeszőn ünnepeltük a megtett 40.000 km-t. Mértani pontossággal számolta ki Árpi a távot, így esett meg, hogy kétszer kerültük meg a falu templomát, hogy cm-re meglegyen a Guiness Rekordokba illő Nászút távolsága. A kartonlapokat méer előre beszereztük egy sarki boltban, és Zitával közösen színeztük ki a számokat. Mi is részesei lehettünk ennek a nem mindennapi teljesítménynek! Talán mondanom sem kell, hogy hatalmas büszkeséggel töltött el minket, hogy két ilyen csodálatos ember történelmi pillanatának szemtanúi lehettünk.

Innen már viszonylag hamar megérkeztünk Pápára, szint alig volt benne, így nem panaszkodhattunk, mondhatni könnyű napunk volt, vagy csak mi voltunk túl izgatottak ahhoz, hogy elfáradjunk. Zita és Árpi interjút adott a helyi tévének, mi pedig elfoglaltuk a szállásunkul kijelölt tornatermet. Mivel nem sok lány volt az ekkor már 30 fő körüli társaságban ezért nem volt gond a zuhanyzással, nyugodtan tollászkodhattunk, a fiúk meg amúgy is gyorsan végeztek. Ekkor éreztem először, hogy mennyire elfáradtam. Mire mindenki megágyazott, összekészülődött, már indulhattunk is az előre lefoglalt pizzériába enni. Ekkor már mi is nagyon éhesek voltunk, és alig vártuk, hogy megtömjünk a bendőnket. Hiába kértünk pizzát, aminek elvileg gyorsan el kéne készülnie, azok jártak jobban, akik valami más főételt választottak, mert bizony több mint egy óra is eltelt, mire sorra kerültünk. Folyamatosan ment a mesélés, beszélgettünk mindenféléről, így azért gyorsabban telt az idő.

10 után értünk vissza a szállásra, és mily meglepő! Senki sem tiltakozott az ellen, hogy gyorsan lefküdjünk. Még le se kapcsolták a világítást, én már aludtam is. Éjszaka ismét jól kieste magát az eső, csak úgy kopogott a torna terem tetőablakain.

IMG_1929

Szombat

Furulya szólamra ébredtünk pontban 7-kor. Én ekkor még fléálomban voltam, úgyhogy azóta sem tudom, hogy ez valakinek a csengőhangja volt, vagy valaki tényleg egy hangszeren játszott. Gyorsan összekészülődtünk, de az eső lába még nagyon lógott: teljesen be volt felhősödve és mindenhol hatalmas pocsolyák terültek el az úton, ilyenkor azért bántam kicsit, hogy nincs fent a sárvédő a trike-on.

Első utunk a Lidl-be vezetett, a parkolóban kényelmesen megreggeliztünk. Ekkor már nehezebb volt a csipetcsapat összetrombitálása, mert több, mint 30-an voltunk. Voltak, akik csak pár órát tekertek velünk, vagy csak egy kisebb szakasz erejéig jöttek, hogy üdvözölhessék a példaképeket! Itt már 4-6-8 fős csapatokra szakadtunk, és csak a piehnőknél vártuk be egymást. Ennek ellenére nagyon élveztük az új emberek társaságát is, és nagyon sok reskussal is beszélgettünk.

Ácsteszéren ünnepeltük a 40.075 km-t, ami az egyenlítő tényleges hosszát teszi ki. A falu fő utcájában, a buszmegállóban újra megemltük kulacsunkat a nászutas párra, aki valóban megkerülték a földet.

Fizikailag ez volt a legmegerőltetőbb napunk: a táv is nagy volt, és az emelkedők sem kíméltek minket. Vértesboglár határában már mindenki teljesen készen volt, és alig vártuk, hogy megérkezzünk. A kilóméterek egyre lassaban akartak fogyni. Ekkor találkoztunk szembe Árpi apukájával. Ő is kijött elénk.

Fantasztikus érzés volt Zitáékkal együtt betekerni abba a lovasszállóba, ahol az esküvőjüket tartották. Nagyon sokan kijöttek az utcába, hogy üdvözöljék őket és a kis csapatot. Fantasztikus volt érezni azt a szeretetet, amivel körülvették őket a falu lakói, a bringás csapat és közelebbi barátaik.

Teljesen átfagytunk a nap végére, ezért jól esett a tusolás, utána pedig a bográcsban készült gulyás és Árpi anyukája által gyártott túrós pogácsa. Felbontásra került az a sok literes pezsgő is, amit még esküvőjükre kaptak, és itt már több mint 40-en ünnepeltük a hazatérésüket.

Egy 12 személyes jurtában kaptunk szállást, ahova a trike is befért mellénk. Jól helyezkedtünk, mert hatod magunkkal aludtunk együtt és senki sem horkolt. Egész jól lehült a levegő, a szél is átfújt a sátron, de a North Face hálózsákunk ismét bizonyított, még így sem kellett teljesen felhúzni a zipzárt, mégsem fáztunk.

IMG_1939

Vasárnap

Egy jó adag zsíroskenyér elfogyasztása után mindenki jókedvűen látott neki a kerékpárok felmálházásának. Újabb kört tettünk a faluban, fotózkodtunk, majd indultunk is Budapest felé. Meglepően kipihentek voltunk, és már meg sem éreztük az emelkedőket. Egy jó alvás csodákat tud tenni.

Biatorbágyon egy cukrászdában álltunk meg hosszabb időre enni, pihenni. Tudtuk, hogy ez az utolsó alkalom arra, hogy nyugodtan tudjunk közös képet készíteni Zitáékkal, ezért megragadtuk az alkalmat!

IMG_1947

A létszám egyre csak növekedett, és már szinte lehetetlen volt együtt tekerni. Budapest határjától mégis átengedtük a vezetést a naászutasoknak, és gyakoroltuk az alakzatban való haladást, hogy mire megérkezünk a Belvárosba, minden tökéletesen menjen. A lámpáknál természetesen le-leszakadoztunk, de ilyenkor mindig bevártuk egymást a következő nagyobb kereszteződésben és ismét együtt tekertünk. Az Andrássy úton végig csillingeltünk, és elképesztő érzés volt velük együtt betekerni a Hősök terére, ahonnan minden indult 4 évvel ezelőtt.

Az utolsó lámpánál egy nagyobb tömeget láttunk a tér elején. – Ne már, megint demonstráció van! – fordult meg a fejünkben egyszerre. De nem, ez a tömeg volt a fogadóbizottság, aki várta Árpiékat! Kint volt a tv, sok támogató, mint pl az Evobike és a Garmin is, családtagok és barátok, ismerősök és imeretlenek is. Mindenki azért gyűlt össze, hogy üdvözölhesse a világott látott nászutasokat, mert csak egyszer élünk!  Hátborzongató érzés volt látni, hogy sikerült, valóra váltották az álmaikat! Többeknek könnycseppett csalt a szemébe ez a történelmi pillanat. Újabb ünneplés, interjúk, fotózkodás vette kezdetét.

Miután mindenki kipróbálta a trike-unkat, és tett vele egy kört a Hősök terén, mi is búcsút intettünk a többieknek és elindultunk haza.

Nagyon jó társaság gyűlt össze ezen a megismételhetetlen hétvégén, aminek minden percét élveztük. Nagyon jó kezdeményezés volt részükről,  hogy javasolták, hogy mi is részei lehessünk ennek a paradés utazásnak.

Balaton körtúra

Az Egri vár

1 Comment

LEAVE A COMMENT

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.