Zsámbéki edzőkör egy borongós októberi szombaton

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Zsámbéki edzőkör egy borongós októberi szombaton

Későn feküdtünk, ezért csak 10 körül kászálódtunk ki az ágyból. Az időjárás-előrejelzés sem volt túl kecsegtető. Vasárnapra biztosan esőt mondtak, a szombat pedig esőre hajlott, ködös volt minden, a nap is szabadságot vett ki inkább. Mindennek ellenére én mégis azzal az ötlettel rukkoltam elő, hogy menjünk, tekerjünk valamerre! Már hetek óta nem trike-oltam és égett bennem a láz, hogy tekerjünk. A valamerre nálam egészen pontosan azt jelentette, hogy felpakoljuk a bringákat, elvszállítjuk őket valameddig, majd SÍK terepen tekerünk egy jót, és kajálunk utána valami finomat, pl beugrunk a szüleimhez Zuglóba. A fő cél az volt, hogy ne kelljen feltekerni a hegyre, ahol lakunk, és minnél kevesebb szint legyen benne. Gib persze jött a kifogásokkal, hogy hideg van, fázni fogunk, esni fog, késő van ehhez stb. Majd bedobta az ultimátumot, hogy végülis mehetünk, de akkor csináljuk meg az edzőkörét. Amikor még versenyszerűen tekert, akkor ő ezt a zsámbéki kört 2 óra alatt teljesítette az országútijával. Úgy számoltuk, hogy ezt a 60 kmt simán megtesszük ketten 3 óra alatt.

Mivel nekem nincsennek speckó bringás szerkóim (és a trikehoz nem is kell), így én a téli futó nadrágomban és felsőmben mentem. Alá vettem egy térdig érő kompressziós zoknit, egy rövid solea gatyát és egy thermo aláöltözetet. Pluszban húztam egy derékmelegítőt, egy futósapkát a bukó alá, illetve a futókesztyűmet is felvettem. Tipikus borongós októberi nap volt max 11 fokkal délben, amikor elindultunk.

Az első 1 km-en hamar kimelegedtünk, mert mondanom sem kell, hogy a Nógrádi út és Budakeszi között van a Normafa is. Nagyon nehezen ment a tekerés, piszkosul szenvedtem. A rekus izmaim, amik augusztusban olyan szépen fejlődésnek indultak mostanra teljesen eltunyultak. Hiába edzek rendszeresen teremben (TRX, pilates, spinning, cross fit) egyik sem tudja igazán helyettesíteni azt, amikor fekvő bringán tekersz. Legszívesebben visszafordultam volna, dehát ha már kiharcoltam, hogy biciklizzünk, akkor nem torpanhatunk meg az első emelkődőnél! Ennyire nem lehetek puhány!

Ahogy felértünk, a Költő utca sarkán megálltunk a László pékségnél, ahol mindig van gyerekkori kedvenc finomságom, a pacsni. Most sem kellett csalódnunk, vettünk is belőle kettőt. A bringások egyik főszabálya: amit most azonnal megehetsz, azt be kell termelni, mert ki tudja mikor lesz rá lehetőséged legközelebb.

Nem fogok hazudni, kb az első 15 km után hangolódtam rá igazán a tekerésre, és ekkor kezdtem el élvezni azt, hogy végre újra trike-olok. Kellett egy kis idő, míg újra belejöttem, és Gib legnagyonn örömére már nem nyavajogtam minden egyes emelkedő előtt. Telki előtt dönhettünk volna úgy, hogy Páty felé levágjuk az utat, és csak a kis edzőkört csináljuk meg, de végül úgy ítéltük meg, hogy lenyomjuk a tervezett 60 km-es kör egészét.

Nagyon jól felöltöztünk, sikerült eltalálni, hogy nem volt melegünk, s nem is fáztunk, és még a szél sem fújt át rajtunk. Viszont a talpunk az kegyetlenül fázott. Kellett volna bele egy szigetelő talpbetét. Egy ilyen mindenképp kelleni fog, hogyha ősszel is akarunk tekerni.

Voltak szakaszok, ahol alig volt mellettünk elszáguldó, gázfröccsöt adó autó, de volt olyan rész, ahol nagyon nagy volt a forgalom. Néha hajmeresztő, hogy miket be nem vállalnak az autósok, csak azért, hogy mondjuk 5 mp-el hamarabb előzzenek meg. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik meg annyira vigyáznak ránk, hogy az már szinte nekünk kellemetlen.

Vettünk a GoProhoz botot 6 dollárért, így most először vittük a GoPro-t, hogy tudjunk videózni út közben, és nem kellett megállni fotózkodni. A jól bevállt oldalsó szerelőtáskából adagoltam magunknak a kaját (energia szelet, cerbona, nápolyi), így nagyban tudtuk redukálni a holt időket. A 45 km-nél ismét nyűgös lettem. Hiába ettünk ezt azt, már igényeltem volna egy meleg ebédet, hiszen csak egy reggeli shake volt bennünk és már délután 4 felé járt az idő. A beígért vendéglős kajálás is elmaradt, mert attól féltünk, hogyha túl sok időt vesztünk, akkor esőben kell majd hazáig tekernünk. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy már baromira untam a sok felfelét, rengeteget kivett belőlem. Ekkor esett le igazán, hogy az edzőkört nem véletlenül hívják edzőkörnek. Ez nem az a szokásos városnéző túrázás, ez bizony kő kemény terhelésről szól, ami egy versenyre tök jól felkészít, de ha nem vagy elég edzett, akkor bizony nagyon lefáraszt.

Budakeszinél az utolsó hosszabb felfelénél cseréltünk. Ez nem sokat javított a helyzetemen, mert már amúgy is fáradt voltam, két keréken sután egyensúlyoztam, illetve teljesen más izomcsoportot kellett aktiválnom, mint a trike-on. Az sem segített, hogy a cipőt nem mertem becsatolni, mert már nem éreztem a jéggé fagyott talpamat, és pont ezért kioldani sem tudtam olyan könnyen. Gibnek pedig rövid volt a trike pedáljának a távolsága, így a Tündérhegyi úton vissza is cseréltük a járgányokat. Az dombtetőn felvettem a biciklis kabátomat plusz egy rétegnek, és így már boldogan élveztem ajól megérdemelt utolsó 3 km-t lefelé. Az Istenhegyi úton csak úgy zuztunk lefelé. Kétkeréken 25 km-nél soha nem merek gyorsabban menni, 30 km-nél már egyenesen rettegek, míg a trike-nál a 45 km-t is simán engedem, ha belátható, jóminőségű úton száguldhatunk.

A kiadós tekerést a moziban vezettük le az általunk még 3D-ben is utólag nem túl erősnek minősített Everest film megtekintésével.

Így telik egy átlagos hétvégénk, amikor az időjárás engedi, hogy sportolhassunk.

Balaton körtúra

Esztergom-Győr

Az Egri vár

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.