Nazca Quetzal megérkezett!

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Nazca Quetzal megérkezett!

Már júliusban felvettük a kapcsolatot a Nazca hivatalos magyarországi forgalmazójával, az EVOBIKE-kal. Nagyon sokat beszélgettünk Krisztiánnal az elképzeléseinkről. Elhangzottak pro és kontra megállapítások. Pl. nálunk nagy probléma volt az, hogy

  • Gib biciklis múltja miatt ő sokkal technikásabban közlekedett, mint én.
  • Az erőnlétünk sem egyforma, főleg úgy nem, ha az egyikünk rekun ült.
  • A mountainbike-okon az előredőlt szögben hegyen lefelé nem éreztem magam biztonságban. Egyszer estem a murvás dombon lefelé, és azóta ez az érzés magával kísért. A trike-kal ezt sikerült kiküszöbölni, ezért ez egy fontos szempont volt a választásunknál.
  • Mindketten imádtuk a fekvő bringa kényelmét, de tudtuk, hogy nem akarunk egy második trike-ot (nem is tudnánk hogy szállítani!).

Az EVOBIKE tapasztalátára támaszkodva, a sok alternatíva közül azonnal megcsillant a szemünk a Nazca Quetzalon.  Az Azub tandemje szóba sem került, mert mindenhol azt olvastuk, hogy a Nazca-jé sokkal megbízhatóbb, és nincs vele annyi gond. A kisebb első kerék, az aluminium váz, és hogy nem ér le az elsőnek annyira a lába elég ok volt nekünk arra, hogy elvessük az AZUB opciót.

A gyár bezárt augusztusban, így csak szeptemberben tudtuk véglegesíteni a megrendelést. 6 hét alatt rakták össze, és adták postára. Két meglepően nagy csomagban érkezett meg kedden. Az EVOBIKE viszonylag gyorsan összerakta nekünk, így már pénteken elhozhattuk. Nagyon izgatottak voltunk, és a hideg novemberi idő sem tartott vissza minket attól, hogy azonnal kipróbáljuk. A napon akár pólóban is el lehetett az ember, de ahogy felültünk a bringára, és lett egy kis menet szél, azonnal elkezdtünk vacogni. Rajtam 3 réteg ruha volt felül, plusz egy mellény. A lelkesedésünk viszont fütött minket rendesen.

Gib még nyáron két napot ment egy kölcsönzött fekvőbringával, ami nekem túl hosszú volt, így én nem tudtam tesztelni. Illetve még a trike-kal szereztünk nagyobb tapasztalatot tavasz óta, a szokványos biciklin kivül. Tehát kijelenthetjük, hogy nem volt nagy gyakorlatunk a fekvő biciklizésben. Ennek ellenére elsőre sikerült együtt elindulnunk. A kanyarokat nagyobb ívben vettük be, mint mondjuk kellett volna, de ahhoz képest, hogy ez volt az első utunk szerintem szuperül vettük az akadályokat.

Amiket imádunk benne már most:

  • Irtó kényelmes a sportülés, amit választottunk. A fejtartó külön plusz, ami még nagyobbat lendít a komfort érzetünkön!
  • Nagyon stabil
  • A hátsó embernek semmit nem kell tennie a tekerésen kívül. Nyugodtan tud fotózni, kamerázni, kanyaradást jelezni, hátranézni/forgalomra figyelni, a szépségkirálynőket meghazudtolóan integetni, enni/inni, és még akár olvasni is (ezt még nem próbáltuk élesben, de ami késik…)
  • Egyforma tempóban tudunk haladni, nem kell a másikra várni, nincsennek félreértések, hogy a bal helyett jobbra kanyarodik az egyik. Nem tudjuk szemelől téveszteni egymást 🙂
  • A hátsó ember sokkal jobban van védve a menetszéltől! Szinte szélárnyékban vagyok!
  • Halljuk egymást, tudunk beszélgetni menet közben!
  • Rohlhoff agyváltó nem igényel annyi karbantartást, mint a normál váltó, nem koszolódik el annyira.
  • Ilyen praktikus csengőnk, amit a gyár rakott rá még soha nem volt, imádjuk!
  • Az emberek bezombulnak körülöttünk, amikor meglátnak. Szó szerint mindenkinek tátva marad a szája. Folyamatosan azt halljuk, hogy: “aaaaaaaaah”, meg “hűűűűűűűűűűű”, “néééééézd!”, “én is ilyet akarok!!”, “csak el ne aludjatok közben!” Már a trike-ra is hasonlóan reagált a nézőközönség, de a tandem az már abszolút kicsapja a biztosítékot mindenkinél
  • A tárcsafék bitang erős, gond nélkül megállunk. A vészféket még nem kellett behúznom, ami azt jelenti, hogy annyira biztonságos, hogy még én sem félek rajta, ez nagy szó ám! Azt hittem, hogy ez az érzés csak a trike-on keríthet hatalmába, de nem!
  • A rugózása hátul nagyon jó, csak mosolygok azon, ahogy Gib előttem “pattog”
  • Sokkal észrevehetőbbek vagyunk, mint a sima rekun vagy trike-on adott esetben
  • Nem akarjuk elkiabálni, de sokkal könnyebb volt együtt tekerni, nem fáradtunk el annyira, és a felfelé sem volt annyira nehéz (eddig!), pedig a hegyen lakunk
  • Mindkettőnk lába stabilan leér! A hátsónak igazából le sem kell raknia, ha nem akarja, viszont a lendület megszerzése rá hárul! Legalább is mi így csináljuk, aztán lehet, hogyha vérprofivá válunk, akkor majd lesz más módszerünk is.

Hátrányai:

  • A rugózása elől hagy némi kivetnivalót maga után, mert ugyebár nincs benne teló. Ráadásul az egy plusz meghibásodási lehetőség lenne, illetve olyan erős villa kéne, aminek bírnia kéne a terhelést. Így is 30kg a bringa, nem kell még egy kiló súly, elvégre úgy sem terepre akarunk menni.
  • A hátsó ember nem lát ki teljesen előre, ami egyébként nem feltétlenül rossz, mert így adott esetben nem pánikol be feleslegesen egy-egy kátyú vagy bármi zavaró tényező láttán. Viszont így mindkét utas mást lát és élvez az útból, más élmények érnek minket, így van mit megbeszélni utána és közben, ami szintén pozitív!

Ezek az első benyomásaink, de majd még bővítjük a listát, ahogy egyre jobban kiismerjük Napcsillagot.

Ha gondolkodtok egy hasonló tandem beszerzésén, akkor ne habozzatok! Mi már most tudjuk, hogy életünk egyik legjobb döntése volt ennek a megvásárlása.

1 Comment

LEAVE A COMMENT

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.