Irány a Peloponészosz!

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Irány a Peloponészosz!

Miért pont a Peloponészosz? Karácsony, 2 hét, 7 szabadnapból! Tudtuk, hogy ezt ki kell használnunk, méghozzá aktív pihenésre, ami minket feltölt!
Mivel a tandemet nem feltétlenül akartuk rögtön reptetni (és ez az opció amúgy is elég költséges lett volna az ünnepek miatt) ezért a Portugália/Spanyolország vonalat hamar ejtettük. Olaszországot túl dimbes-dombosnak, és hidegnek ítéltük meg elsõ körben, így esett a választás végül Görögországra. Bár a helyiektõl ellentétes információkat kaptunk: beköszöntött a tél, annyira nem jó ilyenkor bringázni, de sátrazzatok nyugodtan, ahhoz nincs hideg… Nem igazán értettük az összefüggést, de az időjárás-előrejelzést látva bizakodtunk, hogy elképzeléseinknek megfelelően alakulnak majd a dolgok!

Budapest – Skopje

Ködös, szürke időben vagtunk neki a 800 km-es távnak. Nem kapkodtuk el, kényelmesen bepakoltunk (5 táskába még a sátornak és a hálózsákoknak is jutott hely) és nem sokkal 10 óra előtt startoltunk.

Röszkénél kb 10 autó állt elôttünk, el nem tudtuk képzelni hogy mi tartott náluk 40 percen keresztül, amikor minket kb 20 másodperc alatt engedtek tovább.

– Van vámolni való?

– Nincs.

– Viszontlátásra!

Szerbiában jó sok helyen nem kevés pénzt hagytunk ott autópályadíjként. Cserébe szinte végig autópályán haladtunk, leszámítva egy 30 km-es szakaszt a hegyekben, amién én pont bealudtam. Ettünk tegnapról maradt vöröslencséspiet és még egy Mekibe is betértünk. Pisiszüneteket leszámítva nem nagyon álltunk meg. A szerb – macedón határnál már kevesebbet teketóriáztak. A határőr konkrétan magyarul kérte el a forgalmit és köszönt el. Azt hittük rosszul hallunk.


8 körül érkeztünk meg a előre lefoglalt szállásra. Kikaptuk a csomagokat és már nyakunkba is vettük a várost! Ládavadászatot tartottunk, hisz nekem ez egy új országnak számított a találatoknál. Az első helyen a sok mugli miatt nem tudtunk kutakodni. A következő kettő nem volt meg, mások sem találták. Viszont mindeközben rátaláltunk a belvárosra: gigantikus szobrok a főtér minden sarkában, közepén, minden kivilágítva, rögtön magával ragadott minket a különlegessége. Rögtön elhatároztuk, hogy ez megér egy misét, ide még visszatérünk! Negyedik próbálkozásra meglett a láda! Eddigre már eléggé összefagytunk a mínusz 2 fokban, úgyhogy indultunk is vissza a szállásra.


  

Az szobánkban nem volt túl meleg, a légkondi fújta ugyan a meleget, de az kevés volt ahhoz, hogy felfűtse a szobát. Leginkább a plafon környékén volt rendesen meleg, így rendesen összebújtunk, hogy ne fázzunk.

Skopje – Patras

Mivel mi voltunk a hostel egyetlen lakói (ami nappal egy gumijavitó szervízként is funkcionált), ezért már 8:15-kor ránk kopogtak, hogy kész a reggelink. Bekaptuk a két tojást, felvágottat és szeletelt kenyeret. 9-kor már úton voltunk. Ködös szürke időben vezettünk el a hegyek között a határig. Az első határőr telefonált miközben ránézett az útlevelünkre, a második látván az EU jelzést csak intett, hogy mehetünk tovább.

Ahogy átléptük a határt mint egy varázsszóra, a nap kisütött, a hőmérséklet 10 fok felé emelkedett. Egy autópálya melletti bevásárló központ szerű kávézó teraszán elcsipegettük a hazai kolbászunkat, zsömléket és paprikát. Nagyon élveztük a nap melegét!

Az autópálya mentén rengeteg szemetet láttunk annak ellenére, hogy minden parkolóhelyen egy óriási kuka volt elhelyezve, és nem egy helyen láttuk, hogy szedik a szemetet a közmunkások. Kóbor kutyákat is láttunk, amikre még gyerekkori nyaralásainkból is emlékeztem. Csak remélni tudjuk, hogy a tandemünk teljesen érdektelen lesz számukra, amikor mellettük tekerünk majd el.

A mai napi 700 km gyorsabban telt, kevésbé voltunk nyűgösek. Csak sokáig azt nem értettük, hogy a GPS miért tervez okyan késői érkezéssel. Amikor már csak 40 km volt a célig, akkor is azt írta ki, hogy az óránkhoz képest 2 órával később érkezünk majd. Azt hittük, hogy kompot is rakott bele, vagy majd át kell úsznunk a szigetre. Csak a szállásra érve értettük meg, hogy itt egy órával előbb van, mint a mi óránk szerint!


Patrasban akkora nyüzsi volt az utcákon este 8-kor, hogy azonnal éreztük, hogy megérkeztünk Görögországba. Ahhoz képest, hogy egy kis kikötővárosra számítottunk, akkora élet van itt, mint Rómában nyáron, azzal a különbséggel, hogy mi vagyunk az egyetlen turista a városban. A boltban a pénztáros meg is kérdezte, hogy honnan valósiak vagyunk. Egyébként mindenki nagyon jól tud angolul, és még kedvesek is hozzá.

A város teljes karácsonyi díszben pompázik. Van, ahol még műhavat is látunk a járdán. A főutcában hangszórókból karácsonyi dalok szólnak és háztömbökön keresztül hallani.

A másik, ami feltűnt, hogy a nők itt úgy sminkelik magunkat, mintha divatfotózásra készülnének! Még Gib is észrevette, pedig ő nem szokott ilyet megjegyezni. Konkrétan akkora kleopátrás szemhéjsminkjük van, hogy a szemük kitölti az arcukat! A női rövid haj vàllhosszúságtól indul.


Egy élelmiszerboltban ajánlott helyi gyros-osnál sikerült nagyon jót ennünk! A kaja hibátlan, nem sok köze van az otthoni gyroshoz, mint ahogy a fotóról is látható. Pont olyan volt, mint a gyerekkori nyaralásokból emlékszem, pedig már közel 15 éve nem jártam ebben az országban.

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.