Az első kilóméterek a (fél)szigeten

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Az első kilóméterek a (fél)szigeten

Kiderült, hogy Patras Görögország harmadik legnagyobb városa. Mi nem pont erre számítottunk, sőt térképen úgy tűnt, hogy a szállás, amit lefoglaltunk az a tengerpart szélén van, a semmi közepén, mellette egy bazi nagy parkoló, ami ideális arra, hogy ott hagyjuk majd a kocsit. Ehhez képest egy sétáló utca kellős közepén volt, ahol karácsonyi zene szólt kihangosítva, később egy közeli disco erősítette fel a zenét, ami hajnali 3-ig szólt úgy, hogy még füldugóval sem lehetett aludni. Egy picit melegebb volt, mint a macedón szállásunkon, de itt is légkondival melegítettük a levegőt.  Mivel a kinti hőmérséklet itt már sokkal jobb volt, ezért nem fáztunk.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy a nap reggel 7-kor még nem kelt fel, ezért mi sem kapkodtunk annyira. Gyorsan megreggeliztünk, és 9-kor már egy ingyenes parkolóban szereltük a tandemet a kikötő mellett.

Akárhogy igyekeztünk csak 11-kor tudtunk elindulni. Örültem, hogy előző nap lebeszéltem Gibet a tervezett 100 km-ről, és helyette csak 70 km volt a cél. Érződött, hogy már rég nem ültünk a tandemen, az elindulás még nem volt olyan olajozott, és a stabilitásunkon is volt mit javítani.

Szerencsére az első 10 km bringaúton vezetett, amin mi is meglepődtünk, de ennek ellenére nagyon örültünk neki. Jobbkor nem is jöhetett volna. Az utána következő 10 km a tengerpart mellett közvetlenül, ahol alig jártak autók. Annyira elvarázsolt a tenger közelsége, hogy benéztem a lefordulót, és 10 utcával később egy zsákutcában kötöttünk ki.

Amikor visszamentünk, és felhajtottunk a tervezett útra, akkor elsápadtunk a forgalom láttán. Bőven akadtak kamionok is. Viszont megláttuk, hogy az autóút mellett 2 m széles leállósáv van, amin mi kényelmesen elférünk anélkül, hogy az autósoknak kerülgetniük kéne minket. Így már sokkal biztonságosabbnak ítéltük meg a helyzetünket. Meg is jegyeztük, hogyha itthon is ilyen széles lenne egy autóút, akkor nem kéne kerékpárutakat építeni.

Nagyon élveztük a 18-22 fokot. Mondjuk én egy hosszúújjú felsőben voltam, egy mellénnyel (azért a menetszél mégiscsak hűt valamennyire), Gib viszont végig pólóban volt és nem fázott!

Érdekes volt az emberek reakcióját látni. Itt nem bezombulnak, amikor meglátnak, hanem felélednek. Picit csodálkoznak, de utána kézzel-lábbal kalimbálnak, dudálnak, újjonganak, és hangosan kiabálnak felénk, amíg mi vissza nem integetünk nekik. Nyilván közre játszik az is, hogy most nincsennek turisták, meg nyilván a Nazca Quetzal is csodálatot vált ki. Valljuk meg, két fotelban ülő UFO, egy hosszú narancssárga vázon nem mindennapi látvány.

Kutyákat is láttunk szép számmal. Szerencsére az utcai kutyák nagyon bárgyúak, és el vannak foglalva a szemétturkálással. Viszont a kerti kutyák olyan sprintet lenyomnak a narancsligetes kertekben, hogy bizony tiszta szívből örülünk annak, hogy egy kerítés választ el minket egymástól. Vannak még a láncon tartott kutyák, azok nagyon agresszívak és vérszomjasnak tűnnek, de szerencsénkre nem véletlenül vannak megkötve.

Amit megfigyeltünk, amióta átléptük a határt az az, hogy az út mentén nagyon sok helyen van kirakva ilyen postaláda szerű helyi házak kicsinyített mása. Mivel ezeket először az autóút mentén vettük észre, ezért rögtön feltételeztük, hogy ezek nem levelesszekrények a semmi közepén. Később közelebbről is megvizsgálva ezeket, láttuk, hogy mécsesek és virágok is vannak a belsejükben. Tehát emlékhelyek. De nem csak oda teszik ki, ahol a baleset konktrétan megtörtént, hanem olyan házak elé is, ahol valakit elvesztettek. Gyönyörű darabok ezek, de ugyanakkor könnyfacsaró érzés is látni, hogy valaki hiányzik abból családból.

10 km-es kitérőtt tettünk Kyllian városához. Ezen a szakaszon ugyan nem volt már leállósáv, viszont vadi új 2×2 sáv volt, és a forgalom olyan csekély volt, hogy kb 2 percenként jött egy jármű. Ide már du 4-kor megérkeztünk az előre lefoglalt szállásra, ha kicsit korábban indultunk volna, akkor talán a napi 100-as is belefért volna. Itt is nagyon kedvesen fogadtak bennünket, a tulaj érdeklődött, hogy kik vagyunk, merre tartunk. Bementünk a városba, helyi ajánlás alapján beültünk egy étterembe, és mire visszaértünk már ránk is sötétedett.

Nem volt túl fárasztó ez a nap, ennyi km pont jól esett.

1 Comment

LEAVE A COMMENT

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.