Karácsonyi tekerés a Peleponészoszon

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Karácsonyi tekerés a Peleponészoszon

Az apartmanunkat elhagyva a tulaj felajánlotta, hogy bárhol vagyunk Görögországban bátran hívjuk. Ha tud, segít. Nem sokkal, hogy elhagytuk a szállásunkat kis falvak felé vettünk az irányt. A kutyás élményeket leszámítva nagyon élveztük, hogy szinte csak mi vagyunk az utcán és nem zúznak folyamatosan el a teherautók mellettünk.

A nagyobb városokon viszont igazi kihívás áthaladni. Egyrészt szűkebbek az utcák, másrészt mindenki minket néz, nekünk kurjongatnak, ránk dudálnak. Többször futottak gyerekek utánunk/melletünk. Olyan érzésünk volt, mintha Bangladeshben járnánk, de lehet, hogy ez csak az első sokk 🙂 Kicsit gyorsabbra vettük a tempót, mert féltünk hogy nagy örömükben meglökik a tandemet vagy valami hasonló módón próbálnak majd meg segíteni nekünk, puszta jószándékból.

Reggelente 10 fok van, süt a nap, Gib már akkor rövidújjúban teker karmelegítővel. Nekem ekkor még kell azért a három réteg ruha, hogy kellemesen érezzem magam. Déltől kb 3-ig nagyon jó idő van, akkor tényleg elég a póló vagy egy vékony hosszúújjú. Utána viszont rohamosan csökken a hőmérséklet és ahogy eltűnik a nap a horizonton, már ismét kell a több réteg ruha, mert pillanatok alatt 10 fok alá esik a hőmérséklet.


Két tuti sátrazóhelyet is felfedeztünk teljesen véletlenül. Mindkettőt csakis a geocachingnek köszünhetjük. Az első egy elhagyatott vagy csak nyáron használt vizisí pálya mellett volt egy gyönyörű tó mellett, mely a tenger és egy hegy közt helyezkedett el, neve Kaifas tó. Jó egy km-t kellett bemenni a szigetre, teli volt félig lerobbant épülettel, madarakkal, teljesen elszigetelve a külvilágtól. Ha valaki esetleg erre jár a jövőben a holt szezonban, mindenképp álljon meg.

A második a Agiannakisnál teknős tengerparton szintén teljesen elhagyatott volt, olajfákkal a part mentén jobb helyet nem is kívánhattunk volna. Mivel már volt elfoglalt helyünk ezért mindkettőt elvetettük.


Nem először történik meg, hogy a hotel egy családi vállalkozás és mi vagyunk az egyetlen vendégek. Most is egy 40 EUR-os szobát foglaltunk le és fizettünk ki, és kinyitottak nekünk egy 80 EUR-os apartmant. A vacsit is behozták a nappalinkba. Hihetetlenül kedvesek. Azt mondta a tulaj, hogy ilyen biciklit, mint ami nekünk van csak tv-ben látott! Megerősítettük, hogy valóban nem sok van belőle Európában sem.


A parton beszélgettünk egy holland házaspárral, akik olivaolajat importálnak innen, és mondták, hogy már láttak minket Patrasban is, és minden nap elmentek melletünk, és örülnek, hogy végre lefotózhatnak. Voltak olyanok is, akik félre álltak az úton, majd elkezdtek követni minket, és amikor elmentek mellettünk, akkor láttuk, hogy videóznak. Elég nagy kuriózumnak számítunk itt holt szezonban.


Megtudtuk azt is, hogy a sziget dél- nyugati oldalán lévő olajfákból készül az IGAZI extra szűz olivaolaj, melynek színéhez/állagához hasonlót még sosem láttunk. A termés sokkal kisebb és barnább, mint az amit fogyasztani szoktunk. Állítólag az olaszok is ezzel keverik a sajátjukat.

Nem tudtunk ellenállni, és mint Ádám és Éva a paradicsomban, mi is megkóstoltuk a vadnarancsot. A várttal ellentétben elég fanyar íze volt, úgyhogy nem is ettünk belőle. Amúgy a narancs itt úgy nő, mint nálunj az alma, minden kertben van, de még az utcán is szabadon nő és roskadáig vannak az ágak!

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.