Kutyáktól félnetek nem kell, jó lesz

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Kutyáktól félnetek nem kell, jó lesz

Mit sem vártunk jobban, mint hogy kutyás élményekkel is gazdagodjunk! Nagyon alattomosak, mert egymást riadóztatják! Előszőr egy telekről néztek ki minket, a nagyobbik csak bárgyún várta a kisebbiket, aki nem habozott és rögtön utánunk eredt. Szerencsére elég nagy hátrányból indult ahhoz, hogy hamar feladja a küzdelmet. Meg kell találni azt a lélekhatárt náluk, ahol már jó esetben nem érzik azt, hogy behatoltál a területükre, de ehhez kellő képpen lassan kell menni és nyugodtnak kell maradni.

A második esetnél már nem voltunk ennyire szerencsések. Egy bernáthegyi jellegű kutya szabadult ki a saroktelekről és igen nagy hanggal közeledett felénk. Neki csak kettőt kellett lépnie és már ott is termett mellettünk. Kíváncsisága nagyobb volt, mint az éhsége, így csak szagmintát vett a lábunkról miközben folyamatosan ugatott. Volt az a pillanat, amikor felmerült bennem, hogy a GoPro-val ütöm meg, ha harapni próbál, de erre nem került sor. Egy bernáthegyivel szemben amúgy sem lett volna sok esélyünk. De ő nem harapott, így én sem ütöttem. Attól mondjuk tartottam, hogyha erőből nekünk ugrik, akkor biztosan ledönt minket a tandemől. Nem kell sok, hogy elveszítsük az egyensúlyunkat. Szerintem csak annak köszönhettük, hogy nem lépett fel támadóbban, hogy mindketten szikla szirlárdan tudtuk, hogy semmi bajunk sem fog történni. Elhittük, így ez történt. Szép lassan tekertünk, szép nagy ívben az út közepére húzódva.

Harmadik esetnél, épp hogy elindultunk a szállásunkról, az olívaliget védelmezői jöttek leellenőrizni minket. Kb 4-en voltak. Mi nem haboztunk megálltunk. Egyből jöttek szaglászni, sőt fel akartak ugrani az ölünkbe, miközben ugattak. Ezt azért nem engedhettük szép lassan tovább gurultunk.

A negyedik esetnél egy kis városban a főút mellett két kóbor kutya eredt utánunk. Már távolról láttuk, hogy készülődnek, de bíztunk benne, hogy békén hagynak, ahogy az amúgy nagyon sok kóbor kutyánál lenni szokott. De nem! Az egyik kisebb, kigyúrt barna volt, őt gondoltuk alattomosabbnak. A másik fekete-fehér, lógó fülű átlagós kóbor kutya volt, sokkal szelídebbnek tűnt a társánál. Mégis at utóbbi volt a kitartó, nagyon nagy hangja volt, és vicsorított. Direkt lassabban mentünk el mellettük, hogy ne tűnnjön erőszakosnak a fellépésünk, ez a foltos kutya mégis utánunk eredt, és jó darabon keresztül ugatott mellettünk. Rendesen húzódtunk belefelé az úton, emiatt autó is lelassított mögöttünk. De eltartott egy ideig míg otthagyott minket. Azóta inkább a főúton megyünk, a leállósávban (ami sajnos csak majdnem mindenhol van), mintsem hogy a mellék utakon, ahol a felügyeletlenül hagyott tanyasi kutyák jelentenek nagyobb veszélyt. A legtöbb helyen meg vannak kötve és a kerítésen sem tudnak kiszabadulni, de az a pár alkalom, amikor szabadon voltak elég volt arra, hogy kerüljük őket. Azóta ezeket az eseteket már mindennaposnak éljük meg és tényleg csak azt látjuk megoldásnak, hogy baromi lassan megyünk ilyenkor és nagyon nyugodtak maradunk.

2 hozzászólás

  • Árpi

    Sziasztok! 🙂

    Óriási, hogy fekvő-tandemen bringáztok, jó muri lehet! 🙂 Jó kis ünnepi vakációt találtatok ki magatoknak, remek ötlet! 😉

    A kutyákról:
    – Ha az a GoPro boton van, vigyázzatok vele, mert a kutyák úgy viszonyulnak hozzátok, ahogy Ti is hozzájuk, és ha valamelyiket valaha verték bottal, akkor azt hiheti, hogy Ti is erre készültök, és ezért léphet fel felétek támadóként.
    – A videón látható eb “gyenge” volt, csak kötelességtudatból ugatott, kergetett meg Titeket, de ezt talán magatok is éreztétek, vagy ha még nem, majd fogjátok hallani, látni a hangjukból, viselkedésükből egy idő után…
    – Sokszor csak a mozgó, pörgő kerekek, amik felizgatják a kutyákat, és ezért ugatnak, kergetnek meg bringásokat (vagy tipikusan bringás póstásokat :D), szóval ha azt látjátok, gáz van, mert tényleg nagyon durván közelít egy eb, csak meg kell állni, nyugodtnak kell maradni, és ettől valószínű le is áll az eb.
    – Néha a legkisebb, leghalkabb eb a legalattomosabb. Nekünk Peruban így harapta ki egy szinte csak szobacirkáló méretű kutya a hátsótáskámat. Rá sem hederítettem, már azt hittem, rég lemaradt mögöttem, amikor egyszer csak morgást hallok és vele egy időben érzem, hogy valami kicsit kibillent az egyensúlyomból. Hát nem belekapott a kis rohadék az vízálló Ortlieb aljába, és ki is harapta 1-2 cm hosszan. Persze mikor leszálltam, már nem volt ilyen bátor, egyből eltűnt a házak között behúzott farokkal… 🙂
    – Alapvetően nem kell félni a kutyáktól, de ezt nem is értem, miért írtam le, már a bejegyzés címéből is érezni, hogy ezt már tudjátok. 🙂

    – Boldog Karácsonyt! 🙂 Enjoy the Ride!!! 🙂

    2015-12-25 at 13:50
    • gibi
      gib

      Hali!

      Közel sem olyan könnyű ezzel a tandemmel közlekedni, mint elsőre gondoltuk, főleg sok csomaggal, de azért megszokható. 🙂

      Köszi a jótanácsokat, eddig kb mi is ezeket gondoltuk, én is mondig mondtam Dettinak, hogy lassan, mert a pörgő kerékre ugranak. Amint megállunk, vagy lassítunk csitulnak, na de még nincs vége az útnak, meglátjuk még milyen kutyás élményekkel gazdagodunk. 🙂

      Nektek is Boldog Karit! 🙂

      2015-12-25 at 19:28

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.