A Tajgetosz meghódítása

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

A Tajgetosz meghódítása

A tengerszinten fekvő Kalamata-ból indultunk az 1300 méteres csúcs meghódítására, csak azt hagytuk ki a kalkulációból, hogy egy nagyobb emelkedő után 300 méteres lefelé következett, és csak utána jöhetett a csúcs.

Már eleve, ahogy jöttünk ki a városból egy hatalmas emelkedővel indítottunk, már ott meg kellett állnunk pihenni. Aztán szép fokozatosan kapaszkodtunk felfelé, és a mellettünk fekvő hegyek csak nem akartak közeledni.

Az út szélén több km-en át grafitik voltak rajzolva a falakra, ezekkel szórakoztattunk magunkat tekerés közben. Úgy tűnt, hogy ugyanaz festette ezeket, mert hasonló névjeggyel voltak ellátva. Legtöbb valamilyen társadalmi problémára próbálta felhívni a figyelmet.


  

Egy görög-katolikus templom még volt a másik fő látványosság, ezért itt is megálltunk pihenni és beszélgetni a helyiekkel. Mindenki szörnyülködött, aki megtudta, hogy mit készülünk megmászni. Mi is azt hittük, hogy tudjuk mire vállalkozunk, de nem hittük volna, hogy ennyire nehéz lesz majd. Több, mint 30 km-en keresztül csak felfelé tekertünk.


A legnehezebb mindig az elindulás volt, mert ilyenkor Gib pár méteren keresztül Filntstones-t játszik (azaz lábbal hajta a tandemet), míg én próbálom visszafojtani a rámtörő röhögőgörcsöt, és közben tekerni, hogy akkora lendületet szerezzek magunknak, amivel már ő is nyugodtam hátra tud dőlni és be tud kapcsolódni a tekerésbe. Mivel most nem spd cipőben vagyunk (hideg időben annyira nem ideális), ezért még az is külön mutatvány mire ő beakasztja mindkét cipőjét a klipszes pedálba. Mindezt a nagy súllyal felfelé menet pedig tényleg nem egyszerű kivitelezni.


12db zsömlét, 6 paprikát, 4 halkonzervet és egy üveg ecetes sültpaprikát(!) vittünk magunkkal, egyéb nassolnivalók mellett (alma, dió, aszalt gyümölcsök, energia szelet, csoki stb). Az üveges sültpaprika 1 EUR volt a Lidlben, ezért ennek nem tudtunk ellenállni, de súlyban elég nehéz volt, így azt ettük meg legelőször.

Út közben felfelé kétszer volt forrás (egy kb 2/3 távnál, a második a csúcson), így nem kellett volna a 4 teli palack vizet sem felküzdenünk, amivel elindultunk. Persze mindig jobb több vizzel rendelkezni, mint szomjasnak maradni.

Nagyon sokan bátorítottak minket felfelé, voltak akik letekerték az ablakot és megtapsoltak, sokan csak dudáltak. Nagyon jól esett nekünk, hogy így szurkolnak. Volt olyan is, aki megállt, és kérdezte, hogy nincs-e szükségünk valamire. Akár vizet is hozott volna nekünk.

Mivel azt hittük, hogy a csúcs 1200m-en van, ezért az utolsó 200m szint volt lelkileg a legnehezebb. Itt már nagyon fáradtak voltunk, és már nagyon fel akartunk érni. Főleg, mert terv szerint a csúcs után még 20-30km lejtőzés várt volna még ránk, hogy Spártába érjünk.

Délután 4-re értünk el végül a csúcsot, de már úgy éreztük, hogy az utolsó 30km guruláshoz nincs elég erőnk, túl hideg van, és nem is tudtunk volna biztonságosan leérni sötétedés előtt, ezért inkább kinéztünk egy sátrazóhelyet.

Az egyik parkolóból egy út vezetett az erdőbe. Letoltuk a tandemet, és bementünk a fák közé. Gyorsan megvacsiztunk, és már fel is dobtuk a sátrat a kiszemelt helyre. Az ételmaradékot jó messze elvittük a sátortól, nehogy ezért kéredzkedjen valami állat be hozzánk. Meglepetten tapasztaltuk, hogy a zöld sátrunk mennyire világít a zöld fenyőerdő sötétjében. A tandemet elfektettük, hogy ne csillogjon annyira távolról, és egy fához kötöttük.

Este 6-kor már az állig felhúzott 3 évszakos North Face hálózsákonkban melegedtünk, ami elvileg -9 fokig van hitelesítbe. Szerencsére anno az Evobikenál erre beszélt rá minket Krisztián. Nem bántuk meg. Ebbe még raktunk egy selyemzsákot (bag liner) is, ami elvileg még 6 fokot dob a melegségén, nem beszélve arról, hogy míg a selyem zsákot nyugodtan kimosod, addig a pehelytollas hálózsákot nem igazán.  Azt hittem, hogy nem fogunk majd tudni elaludni, vagy hogy már hajnalban felébredünk, ezért magam mellé készítettem az ebook olvasómat is. Sőt, olyan irányú tervünk is volt, hogy kihasználjuk a mobilinternetünket, és még függősködünk egy picit alvás előtt. Szomorúan tapasztaltuk, hogy nem hogy net nem volt, de hálózat sem. Ehhez képest én rögtön elaludtam és csak 9-kor keltem fel pisilni. Gib ekkor még csak próbált aludni, úgyhogy ő is velem tartott. Annyira világított a hold, hogy a fény beszűrődött a fák közé. Csodálatos hagulatot teremtett, ehhez foghatót még sosem láttunk. Sajnáljuk, hogy nem volt nálunk olyan profi gép, amivel ezt megörökíthettük volna.

Legközelebb hajnali 3-kor riadtam fel egy fűrészelő hangra. Reggel tudtuk meg, hogy az ételmaradék valóban prédává vált, egy ismeretelen állat teljesen tisztára nyalta a konzerves dobozt és ketté is harapta azt. Elképzelésünk sincs, hogy milyen állat lehetett az. Ezt leszámítva eseménytelenül telt az éjszaka, a 7 órai ébresztőt átaludtuk, és csak 3/4 8-kor ébredtünk fel, hogy már felkelt a nap! 7 fok volt a sátorban, kint kb 5 lehetett.

A 4 réteg felső ruházatra én még egy esőkabátot+nadrágot is húztam. Egyrészt a hálózsákomon kívül nagyon hideg volt, másrészt még várt ránk kb 30 km gurulás is Spártáig.

Csak egy országútissal találkoztunk, aki 1 óra alatt megtette kb a táv felét. Megálltunk vele dumálni egy kicsit. Nagyon elcsodálkozott, hogy velünk találkozott, de mondta, hogy még kb sosem volt ilyen meleg itt decemberben. Ilyenkor már bőven hófödte szokott lenni a csúcs. Adott néhány tippet még, aztán gurultunk tovább.

A lábfejünk teljesen lefagyott mire leértünk, így megpihentünk a templontéren, amit éppen megsütött a nap. Vagy egy órát eltöltöttünk, mire sikerült kigondolni, hogy merre tovább. Ezalatt mellénk szegődött egy nagyon cuki kóbor kutyus. Végig szagolt minket vagy 5x, majd leült mellénk, próbált folyamatosan bújni, csakhogy foglalkozzunk vele. Amikor elindultunk akkor vagy 2 km-en át futott velünk. Szívesen magunkkal vittük volna.

Tripoli tűnt a legalkalmasabb városnak a legkevesebb szinttel, így csak 60 km-t kellett tekernünk 1000 méteres szintkülönbséggel. Minden más opció ennél rosszabb lett volna. Rettenetesen rosszul viseltük ezt a szakaszt, mert már nagyon fáradtak voltunk. Nem egy emelkedő volt, hanem nagyon sok. Minden gurulásnál bele éltük magunkat, hogy most már nincs tovább, és biztos egyenesen Tripoliig gurulunk majd, de nem. Minden kanyar után egy ujabb alattomos emelkedő jött, és még csak látnivaló sem akadt. Meghúzodtunk a leálló sávban és szenvedtünk felfelé. Az út mellett több zöldségárussal találkoztunk, leginkább krumplit, almát árultak. Mászásaink közben több elismerő integetést kaptunk az árusoktól, ezért meg-meg fordult a fejünkben, hogy megkérjük őket, hogy vigyenek már el a teherautójukkal Tripoliig, annyira szenvedtünk.

Az utolsó 10 km már sík volt, de annyira elfáradtunk, hogy még ezen is nehezen teltek a km-e, hiába volt meg a 20km/h. Egy örökkévalóságnak tűnt minden km. Elvileg megérkeztünk a szállásra, a GPS szerint, mégsem láttuk sehol. Míg nem észre vettük, hogy jé, ez itt bal oldalt a hotelünk, csak annyira elfáradtunk, hogy már a (görög) betűket sem tudtuk elolvasni. Nagy nehezen begurultunk a szállásra, vettünk egy forró fürdőt, és legszívesebben bedőltünk volna az ágyba. De már 2 napja nem ettünk meleget, úgyhogy mindenképp el kellett mennünk kaját szerezni.

Tripoli egyébként a Peleponészosz központja. A sétálóutcát itt is nagyon szépen feldíszítették, és az utcán itt is karácsonyi zene szólt a hangszórókból. Nagyon hangulatossá teszik ezek a várost. Mint mindig, én gyrost kértem (érdekes módon a görög gyrosnak nem sok köze van az otthon kapható gyroshoz), Gib pedig egy souvlaki tálat rendelt magának.

Számításaink szerint még 3 nap van hátra, mielőtt rosszabbra fordulna az időjárás, addig szeretnénk visszajutni Patrasba. Elvileg már a szint sem lesz annyira durva, mint az előző két napban volt. Így legyen!

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.