Ismét új erőre kapva

Mire vagy kíváncsi?

Túra, felszerelés, vagy ami eszedbe jut...

Ismét új erőre kapva

A holtpontunk a leghúzósabb nap után volt, Spárta és Tripoli között. Hiába feküdtünk 14 órán át múmia pózban a sátorban, mégis nagyon fáradtak és nyűgösek voltunk, és ezen a 1020m-es szint, amit meg kellett másznunk sem sokat javított.

Viszont Tripoliban végre megpihentünk, sétáltunk este a városban, a szállodában kedvesek és segítőkészek voltak, máris jobb kedvvel vágtunk neki a Tripoli – Nafplio szakasznak. Szinte alig közlekedtek autók ezen a szakaszon, és a legtöbb részen megmaradt a leállósávunk. Még mindig elég magasan voltunk: kb 6-700m-en, így csodálatos panoráma vett körül minket.

A hegyet több helyen átvágták, de még így is volt benne szint bőven, mert két nagyobb hegyet is meg kellett másznunk ahhoz, hogy a szélerőművekkel egy magasságba kerüljünk , de utána egy hosszú szakaszon majdnem a tengerpartig gurultunk.

A hőmérséklet hirtelen 10 fokról 19-re melegedett és a nap is kisütött, az út mentén újra narancsligetek köszöntöttek bennünket. Innen már végig a tengerpart mellett haladt az utunk, egészen Nafplioig. Hihetetlenül élveztük ez a részt, ha az egész szigetet körbe lehetne így tekerni, akkor tuti ősztől tavaszig itt lepzselnének a német/osztrák/svájci biciklis turisták. Mielőtt Nafplioba értünk volna egy dolog kezdett minket aggasztani, hogy valami szemétégető, vagy valami brutálisan füstölő üzem dolgozik itt a tengerparton, melyeknek a füstje az egész völgyet (amin másnap tekerni fogunk) füstbe borította. Mindezt tette összesen 7 óriási kéményen keresztül. Reménykedünk, hogy valami csoda folytán másnap már nem fog így füstölni.


Nafplioban kora délután gurultunk be, ahol szállást kellett váltanunk, mert nem tudták biztonságos helyen tárolni a tandemünket (pedig ezt mindig előre jelezzük nekik), így a hotelhez tartozó nyugdíjasszállásra kerültünk. Hihetetlen, hogy mekkora különbségek vannak a szállások között. Az egyik legjobb helyért 40 EUR-t fizettünk, és az egyik legrosszabbért pedig 80 EUR-t.

Viszont annak nagyon örültünk, hogy végre jutott elég időnk várost nézni is. Felsétáltunk a régi várfalhoz, ahonnan az egész várost beláttuk. Onnan vettük észre az óvárost, ahol zegzugos, szűk utcákon színesebbnél színesebb házak voltak.

Akkora élet volt, mintha csak Horvátországban vagy Olaszországban jártunk volna főszezonban, azzal a különbséggel, hogy ezek itt mind helyiek. Elképzelni sem tudjuk, hogy itt miből élnek az emberek, ki vásárol ezekben a boltokban és miből. Sikerült egy nagyon jó éttermet választanunk, ahol rögtön tengeri herkentyűket ajánlottak nekünk, mi pedig éltünk a lehetőséggel. A vacsi után még gyorsan bevásároltunk, hogy a másnapi majd 80km-es távra legyen megfelelő táplálékunk.

Másnap reggel korán keltünk, gyors reggeli, és már relatíve korán  bringára is pattantunk. Egyre gyorsabban készültünk el reggelente, és így egyre korábban sikerült elindulnunk. Azt gondoltuk, hogy legalább lesz itt is olyan meleg mint Kalamatánál volt, de hiába vártuk, nem akart jönni a nagy meleg. A legnagyobb örömünkre viszont imánk meghallgatásra talált, a kémények leálltak és a levegő is kitisztult, így tiszta levegőben tekerhettünk tovább Korintosz felé.

Ismét széles utakat kaptunk, nagyon enyhe viszont hosszú emelkedővel. A narancsligeteknél nem tudtuk tovább türtőztetni magunkat meg kellett kóstolnunk egy narancsot a fáról. Isteni finom volt,úgyhogy el is határoztuk, hogy hazafele menet veszünk majd egy nagy adagot egy utcai árusok valamelyikétől. 3 EUR-ba került 10 kg! Ezt nem lehetett kihagyni. Az emelkedőt megmászva egy dimbes dombos táj következett, ahol kutyákkal nem nagyon találkoztunk, csak keskeny elhagyatott szántóföldek közti utak közt suhantunk.

Tartott ez egészen addig, míg ki nem jutottunk egy főútra, amely később kivezetett minket a tengerpartra. De mielőtt kivezetett volna, ezen az úton már jócskán voltak teherautók is, és kaptunk az emelkedőkből is rendesen. Nem voltak hosszúak, viszont annál inkább meredekek, és kacskaringós volt. Na ez az a párosítás, amit a tandemmel nem szeretünk. Ilyenkor mindig jobban rá kell taposni a pedálra, és folyamatosan koncentrálni kell az egyensúlyra, és hogy valamennyire íven is maradjunk, ne foglaljuk el a sáv egészét a kanyarokban. Éppen elég csak az egyikünknek kibillennie egy pillanatra az egyensúlyból, és már megvan a baj. Szerencsére ilyen most nem történt. Viszont az egyre több kamion kezdett zavarni minket, mivel szűkek voltak az utak.

Végül csak felértünk a csúcsra, amely egy elhagyott vasúti átjáró utáni kanyarban volt. Minden kamionos kb 10km/h-val haladt át rajta. Majd egyszer csak láttunk egy kamiont amely száguldva közeledik, biztosra vettük, hogy össze fogja törni a szerelvényt. Ahogy közeledett láttuk, hogy ez bizony jóhazánkból származik, szerencsére vészfékezve le tudott lassítani az átjáró előtt, így nem történt baj.


Gyors ebéd után már gurultunk is tovább a tengerpartra, nagyon megkönnyebbültünk mikor már a ott tekertünk, mivel a tengerparti út nyáron leginkább tengerparti sétány lehet ezekben a városokban, nyaraló tömeggel. Most a forgalom minimális volt, és a látvány is csodás. Ezen a sétányon/úton krúzoltunk egészen Xylokastro-ig, mely egy gyöngyszem volt a többi korintoszi öbölben található tengerparti városhoz képest.

A szállásunk mellett egy tengerparti kis erdőt telepítettek, mindenféle örökzöldekkel, és sétánnyal a fák között. Már korábban is nagyon sok futóval találkoztunk de itt a kb 2km hosszú kis erdő hemzsegett tőlük. Az erdő szélén a tengerparton padok voltak, ahol lehetett élvezni azt a nyugalmat, amit egy ilyen hely áraszt magából, főleg holtszezonban.

A hotelünk nem sokkal volt drágább mint a Nafplio-i, viszont ez egy 4 csillagos szálloda volt. Kaptunk welcome drinket, karácsonyi sütiket, a bringának luxus elhelyezést. Meg egy tuti tippet, hogy hol vacsorázzunk.

Végül az utolsó napunk következett, vissza Pátrába. Mivel közel 100km várt ránk, a végén a nyüzsgő Pátrával, ezért igyekeztünk ismét korán indulni. 9 órakkor már bringán ültünk. Viszont kezdett megjönni a rosszidő, már nem volt felhőtlen a napsütés. Az utunk jó része további krúzolással telt, végig sötét felhőkkel körbevéve. Kisebb dombok folyamatosan tarkították utunkat, viszont sajnos kihalt városokon és a leállósáv mentes utakon kívül semmi különösebb élményben nem volt részünk, azt leszámítva, hogy a szél is kezdett felkerekedni, és néha egészen megmozgatta a járgányt. Néha hátulról, néha oldalról.

Az igazat megvallva a mi szemünk előtt csak egy cél lebegett, hogy mihamarabb visszaérjünk a parkolóba, így az is könnyen előfordulhat, hogy ezért nem vettünk észre az érdekesebb részeket. Ezt a célunkat tökéletes összhangban sikerült elérnünk, ugyanis délután 3 után nem sokkal megpillantottuk az autónkat, és ezzel a túránk is véget ért.

Néhány fotó után, a tandemet szempillantás alatt szétszereltük, beraktuk a kombiba. Most hogy már kb 3. alakalommal szedtük szét a bringát igen leegyszerűsödött, beolajozott, gyors folyamattá vált már ez az egész.

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az oldal használatával elfogadod a cookie-k (süti) használatát. További információ

A cookie-k (sütik) engedélyezése jobb böngészési élményt biztosít. Amennyiben ezt elfogadod, kérlek klikkelj az Elfogadom gombra.

Bezárás.